Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
lenni. A kulcs, természetesen, nemcsak tárgy. Nemcsak rekvizitum. Hanem jel is. Az interpretációk a kulcsok megcserélése: korunk nagy gnosztikus iskolái a ,jculcsrekvitizitumot” „kulcs-szimbólumra” cserélték. De nemcsak elcserélt kulcsok vannak. Az ajtók és a szobák tárgyak. Rekvitizumok. De szimbolikus jelek is lehetnek. Az az érzésem, hogy már most megkülönböztethető a két fő iskola, a szimbolikus vagy allegórikus hermeneutika két irányzata Kafka világ-interpretációjában. A kulcs-cseréért felelős Nagy Gondnok maga a rejtett isten, a Deus absconditus. Vagy pedig nincs rejtett Gondnok; csak az Idegen Világ, a dolgok Világa van, amelyből eltávolították az Embert. A kulcsokról szóló parabolát, valamint magukat a kulcsokat is, teológiai diskurzusra, illetve Hegelnek és Marxnak az elidegenedésről folytatott diskurzusára cserélték. De a jó és rossz, a zárba illő és nem illő kulcsok anyagiak, itt semmit sem lehet tenni. A kulcsokról szóló parabola szituáció. Egy meglehetősen mindennapi és szinte általánosnak nevezhető tapasztalatot mutat be. Valószínűleg valamennyien, s nem is egyszer, kaptunk az adott zárba nem illő kulcsot. A kulcsokról szóló parabolát rövid elbeszélésként is be lehet mutatni. És mint elbeszélés máris valószerű, életszerű, színpadias. Képzeljük el az amerikai irodalomtörténészek évi kongresszusát. Több mint háromezer résztvevő. Valamelyik óriási Hilton szállóban laknak és tanácskoznak. A kulcsokat valaki elcseréli, és a találkozó háromezer résztvevője ott áll a szobája ajtaja előtt egy másik ajtót nyitó kulccsal. A mindennapi vagy a színpadi jelenetre lefordított kulcs-parabola humoros, groteszk és abszurd. Ám e groteszk jelenet szimbolikus interpretációja már filozófiai diskurzus, a negatív teológia példája. És ezzel beléptünk Kafka világába. Te pontosabban és hosszabb ideje ismered a történetet, mint én - mondta K. Egy darabig hallgattak. Aztán K. azt mondta: - Tehát azt hiszed, nem szedték rá a férfit? - Ne érts félre - mondta a pap -, én csak elmondom neked, milyen nézetek vannak erről. Ne nagyon vess ügyet ezekre a nézetekre. Az írás változhatatlan, és a nézetekben gyakran csak az emiatt érzett kétségbeesés fejeződik ki. (272)* * Franz Kafka: A per. Bp., 1975. Fordította Szabó Ede. 126
