Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

arra biztatja a nőket, hogy hagyják ott a várost, és menjenek vele a hegyekbe, és szent táncuk alatt egyék a testét s igyák a vérét. Azt ígéri, hogy megszűnik minden megtorlás és félelem, és eltöröltetik minden tilalom. Azt ígéri, hogy mindenki visszatérhet az elveszett paradicsomba. De amikor egyik szent táncuk alkalmával egy anya darabokra tépi szét fia testét, Dionüszosz eksztázisában csak mosolyog és továbbáll.

A görög tragédia kezdetei a dioniiszoszi szertartásokra nyúlnak vissza, de Dionüszosz maga csak az utolsó ránk maradt tragédiában jelenik meg. Arany álarcot viselt és édes-kesernyés mosoly ült az arcán. E maszk kétértelmű és megfejthetetlen mosolya az abszurd utolsó szimbóluma a görög tragédiákban.

(1970)

Fordította Pászt Patrícia.