Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

„idegen”, nem csupán a hallgatásba burkolózott világban, de „idegen” saját városában is. Korábban a halált saját maga választotta, most mások kényszerítik rá. A halált választja, hogy értékessé tegye az életet; most megértette, hogy nem lehet értékessé tenni azt, ami korlátok közé van szorítva. Hogy siet most szegény Antigoné, már ruhája övét is kioldotta. Az öngyilkosság nem választás többé, hanem csupán kétségbeesésből fakadó tett. Antigonén felülkerekedett az abszurd.

Kreón időközben megváltoztatta döntését, rohan, hogy eltemesse Polüneikészt, és kiszabadítsa Antigonét. Ha először Antigonéhoz futott volna, talán még élve találja. Az «elkerülhetetlen» a tragédiák egyik alapelve. De úgy tűnik, Szophoklész tudatosan és kegyetlen iróniával megfosztotta Antigoné halálát a szükségszerűségből fakadó méltóságtól. Antigoné öngyilkossága felesleges volt. A halál immár mindenkit megfertőzött: tőrrel döfi át magát Haimón, majd Eurüdiké, Kreón rémülten rohangál fia holttestével karjában.

A tragédia azonban mindig elkerülhetetlen. Théba pusztulását megjósolták. A mechanizmust „fent” hozták mozgásba. Camus-nek igaza van, nem az az abszurd, hogy Oidipusz saját anyjával hált és megölte tulajdon édesapját, az abszurd az, hogy mindennek be kellett következnie.

Az egérfogó úgy lett felállítva, hogy előtte figyelmeztették az áldozatot. Figyelmeztetve lett először Laiosz, majd Oidipusz. Érdekes tény az, hogy Szophoklész Laiosz vétkére vonatkozó mindenféle magyarázatot mellőz, pedig ezek minden bizonnyal szerepeltek a mítosz első változatában. Cocteau saját Oidipusz-verzióját „pokoli gépezetének nevezte, a pokoli istenek egyik legnagyobb precizitással felépített mechanizmusára utalva, amelynek célja az emberek matematikai megsemmisítése. De Szophoklésznál a mechanizmust nem az istenek, és nem is a démonok hozzák mozgásba. És éppen emiatt abszurd ez a mechanizmus. Az egérfogó szedi áldozatait, miközben nem állította fel senki. Az egérfogó egyszerűen csak van.

Oidipusz természetesen szabad akarattal rendelkezik. Mint ahogy az egér is. Az egyszer felállított egérfogó nem avatkozik az egerek dolgába. Szabad akarattal rendelkezünk, de meg kell halnunk. A szophoklészi Oidipusz király kikerülni látszik a szabadság és determináció hagyományos problematikáját.

Úgy tűnik, pontosabban kell megközelítenünk a dolgot. A játszmának igazságosnak kell lennie, azaz minden játékosnak egyenlő eséllyel kell indulnia, de Oidipusznak vesztenie kell.

120