Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

mely elűzi szünet nélküli dárdahajító fáradozásteli végzetemet ' a tágas Trója vidékén?

Hellének szörnyű szégyene ez!

Bárcsak előbb a széles levegőbe merült volna, vagy a mindent átölelőHádészba az a férfi, ki a gyűlölt fegyverek egymás közti csatáját megtanította a helléneknek (...)

Elhagyatva fekszem

így, folyton sűrű harmat

áztatja ßrtjeimet, szomorú

trójai emlék. ” (Aiasz, 1185-1194; 1205-1208)

Az Aiasz második része hirtelen átcsap a jelenbe. Ez a nézők, de nem csak a görög nézők jelene. Ez a nem-heroikus világ jelene. „Pozitív” hőse Odüsszeusz. A prológusban mint egy vadat űzte Aiaszt. Most is befut a mindig friss erőben lévő, mindig idejében érkező Odüsszeusz:

Mi történt, férfiak? Hallom már messziről a hős halott mellett az Atridák szavát. (Aiasz, 1318-1319)

Az Iliászban az óriás termetű Aiaszt, aki „rettentő arccal mosolyogva” indult megvívni Hektórral, Homérosz szembeállítja Odüsszeusszal, a halandók között a legleleményesebbel, ,Jd tanácsban Zeusszal egyenlő.” Homérosznál ajellem maga a sors. De az ideológia szerepét is betöltheti. Amikor a bírák Akhilleusz fegyverzetét Odüsszeusznak ítélik oda - mint azt Knox jó szemmel észrevette -, lezárult a heroikus korszak: az erő elveszítette értelmét, a leleményesség felértékelődött.32

Mert az igazságot ha lehetne tisztán látniok,

A hős Aiasz nem döfte volna szívébe a kard acélját. *

Pindarosz nemes lelkű és hallgatag Aiasza a tömeg vakságának esett áldozatul. Jellemző a személyeknek tulajdonított jelek megcserélése is: Aiaszhoz a világosság képzete társul, az Akhilleusz fegyverzetét elnyerő Odüsszeuszhoz az új idők sötétsé*

Pindarosz id. mű. VII. Nemeai óda. 262.

100