Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
ge. Pindarosz az arisztokrata erények dalnoka, az ő Odiisszeusza az athéni demokrácia homo novusa, ebben a demokráciában csak élelmességgel lehet sikert elérni. Csak feledés borítja, míg a hazugság hímes leple jutalmat arat. Titkos szavazással Odüsszeuszé lón az Akhilles örökje; El nem nyerve a drága díszt, Hős Aiasznak vére omlott,33 Az i. e. V. sz.-ban Odüsszeusz már szinte teljes mértékben annak a gyakorlatias politikának a jelképe, amelyben a cél szentesíti az eszközt. Ezt az Odiisszeuszt mutatja be Szophoklész a Phibktétészbtn. Ilyennek látja Odüsszeusz Aiaszt is: (...) és mindig az összes rossznak eszköze vagy, Lártiosz szülötte, legaljasabb fickó az egész táborban, (Aiasz, 380-382) A hajósok is ezt az Odüsszeuszt ismerik: sötét szívű-nek nevezik (Aiasz, 954); Agamemnón szerint is csak önmagára néz. (1365) De az Aiasz prológusában és epilógusában Laertész fia árnyaltabban megrajzolt figura. Szophoklész megtartja az Aiasz és Odüsszeusz közötti hagyományos - testi, erkölcsi, jellembeli és történelmi ellentéteket: nehézkes - fürge; erős - leleményes; konok - alkalmazkodó; a heroikus korszak - a nem-heroikus korszak képviselője, de az emberi lét abszurditását elfogadó illetve azt elvető ember tragikus ellentéteként mutatja be azokat. Mert látom, nem vagyunk mi semmi más, csupán üres képmások, mind kik élünk, könnyű árny. (Aiasz, 125-127) Odüsszeusz megbékélt e ténnyel. De ettől nem esik kétségbe. Csak megfontoltabb lesz. AGAMEMNÓN Hát azt kívánod, hagyjam eltemetni őt? ODÜSSZEUSZ Bizony; mert én is eljutok majd még ide. (Aiasz, 1364-1365) Teukrosz, Menelaosz és Agamemnón számára Aiasz holtteste még mindig az élő Aiasz: hérosz vagy áruló, barát vagy ellenség. Odüsszeusz tudja, hogy Aiasz nincs.Aiasz volt. 101
