Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
tulajdonságaiból. Brahm is közel tévedésmentes kritikus volt, de míg Brahm deprimálta a színészeit kritizálásával, Reinhardt dicsért! Addig dicsért, amíg a színész örömén és önbizalmán keresztül el nem érte a legjobbját annak, amit produkálni képes. Munkametódusa is teljesen egyéni volt. Nézőtéri asztalán feküdt a rendezőpéldány. A néhány lapos kis Universal-füzetből akkora kötet lett, mint egy Biblia. Az eredeti, nyomtatott füzetnek ötvenszerese; szétszedve és úgy bekötve, hogy minden kis lap között 4-5 nagy fehér, félkemény ív papír volt végtől végig teleírva Reinhardt kézírásával. Ez a rendezőpéldány egy teljesen befejezett mű. A világítás, a bútor, a hangulatkép, a színész minden mozdulata, hanglejtése, beszéd-modulációja, crescendo és decrescendo, tempó és szünet - (miután kottajelek a prózában nem léteznek) - saját maga által kitalált rajzképekben voltak bejegyezve. Ez a rendezői példány, egy teljesen lefektetett optikus-akusztikus vízió volt, olyan mint egy partitúra. Reinhardt kétségkívül mint már egy lezajlott, tökéletes előadásként látta maga előtt azt, amit tervbe vett megrendezni . Olyanokat is leírt benne színészi instrukcióként, hogy "er schwitz" és utána "er schwitz noch mehr".16 Ez az utasítás olyan, hogy mégcsak művészet sem kell hozzá. A művészet a hogyan és nem a mit! És az a csodálatos, hogy ebből a Bibliából senki egy szó utasítást nem kap! Ül a nézőtéren, míg az ügyelő, a segédrendező megmondja, ki honnan jön, hova megy és mit csinál. Reinhardt senkihez sem szól. Aztán napokig nem látjuk. A segédrendező vezeti a próbákat, és csakis a technikai részt gyakoroljuk. "Jobb elöl be, leül, ablakhoz megy" - ez minden. Más utasítás nincsen. A saját intuíciónk és kedvünk szerint formáljuk az alakot. És ez volt Reinhardt célja! - Néhány nap után megjelenik újra, leül, és az egész próba alatt szótlan. Nézi, kémleli, figyeli — ahogy egyedül csak Reinhardt tudott figyelni -, hogy mit hoz a színész! És most jön a legérdekesebb: a kidolgozott rendezőpéldányt teljesen mellőzi, ha egy új koncepciót, ötletet, interpretációt kap. A rendezőpéldány most már olyanná válik, mint egy mankó vagy egy vészkijárat, mert nem ragaszkodik 97
