Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
BEREGI OSZKÁR: AZ ÉLETEM REGÉNYE Reinhardt (Részletek) Somló igazgató úrnak1 sikerült gerinctelenségén keresztül a színház belső életét megmérgezni. Az a klikkrendszer, ami mindig létezett, most egyre izmosabbá fejlődött. Az én "klikkem" a szüleim, a munka és a magyar közönség volt. De mégsem mondhatom, hogy nem érintett a kulissza falai között megváltozott légnyomás, amit szomorúan próbáltam elfogadni. Ilyen volt a hangulatom, amikor társulatával Budapestre érkezett vendégszerepelni az akkori színpadot forradalmasító, legmerészebb újító rendező-igazgató: Max Reinhardt. [...] A társulat tagjai között volt a legendás Shylock, a világhírű Rudolf Schildkraut , az együttes legvadabb naturalista színésze. Egy este, amikor Schildkraut szabad volt, Reinhardt elküldte a Nemzeti Színházba A velencei kalmárt megnézni, mert azt hallotta, hogy kitűnő Shylockjuk van. Másnap megkérdezte, hogy milyen volt az a Shylock3.- Scheusslich!4 De van ott egy Bassanio, azt Ön nézze meg! Az kell Önnek. Egy ilyen színész hiányzik az Ön színházából! Én akkoriban senkit nem ismertem a Deutsches Theater tagjai közül. Az esetet később mondta el nekem Reinhardt, Schildkraut és a beszélgetésnél jelen lévő Molnár Ferenc és Marton Miska.5 Reinhardt megkérdezte, mikor adják megint A velencei kalmárt. Megmondták neki, hogy azon a héten már nem, de megy a Rómeó és Júlia, és ugyanaz a színész játssza Rómeót, aki Bassaniót játszotta.- Du Miska, szerezz egy páholyt a Rómeóhoz. Nem szeretném, ha megtudnák, hogy a színházban vagyok. Régi móka, minden színész másképp játszik, ha egy idegen rendező van a nézőtéren. A második és a harmadik felvonás szünetében Marton Miska bejött az öltözőmbe gratulálni. Azután arra kért, küldjem ki az 88
