Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
öltöztetőmet, szeretne velem egyedül maradni. Minden átmenet nélkül egyszerre igen ünnepélyessé vált, mosolygós, kedves kancsal szemei szinte kiegyenesedtek. Miután becsületszavamat vette, hogy erről nem szólok senkinek, közölte velem, hogy holnap délben Reinhardt meghívott engem ebédre a Hungária Szállóba. Az előadás után, hazamenet, százával cikáztak az agyamban a gondolatok, mert hiszen mégsem mindennapi, hogy egy magyar színészt, csak úgy előadás közben, ilyen megtiszteltetés érjen. Bárhogy is próbáltam fölényes lenni, azért mégiscsak Max Reinhardt, a színházi forradalom vezére, Max Reinhardt, aki lerombolja a fölösleget, s a romokra újat épít, aki megvilágítja az új utakat, a "próféta" hívott magához! Másnap, amikor a Hungária Szálló egy lakosztályának ajtaján kopogtam, az ajtót Marton Miska nyitotta ki, és egy karosszékből felemelkedve, mosolyogva, kezét kinyújtva felém jött a nagy mágus, akit én fizikailag hatalmasnak, magatartásban komornak képzeltem el, olyan embernek, aki már tisztán megjelenésében magában hordja a vitát nem tűrő tekintélyt. Tévedtem.- Herr Beregi, ich habe gehört, sie sprechen deutsch... es freut mich.6 - és azonnal elkezdett beszélni... rólam! A karzaton ülő kamasz lelkesedésével, olyan hangsúlyaimra és mozdulataimra emlékezett, ami engem meglepett. Nagy, okos, barna szemeiből sugárzott valami előlegezett szeretet, csöndes hangján elemezte az én Rómeóm egyik-másik jelenetét, és a nagy tempójú esztétikai monológját, minden átmenet nélkül azzaí a kérdéssel fejezte be : - Mondja, Beregi úr, mikor tud hozzám jönni, Berlinbe? És itt volt az, amiben én nem tévedtem, az, amit én már előzőleg megéreztem: a vitát, az ellentmondást nem tűrő nagy autoritás! Mindent elsöprő közvetlensége, egyszerűsége, a színház és a színész iránti rajongása, és amint később megismertem, zseniális művészetének komolysága és abszolút ismerete adta meg neki azt a tekintélyt, ami ellen védekezni nem lehet. Csak természetes, hogy a meghívás óta pörgött az agyamban az a gondolat, hogy hátha elvisz. Miért akarna Reinhardt velem 89
