Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

pedig A kamarénekest (1905), az Éjjeli menedékhelyet (1907), a Családi idillt és a Kísérteteket (1908).

A Vígszínház A takácsokat (1900), a Salomét (1907), a Bunburyt (1907), A makrancos hölgyet (1910) és a Sumurunt (1911) tűzte műsorára.

A Magyar Színház a Thália Társasággal egyidőben játszotta Gorkij Éjjeli menedékhelyét (1907), és közvetlenül a német bemutató után a Faustot (1909). Legnagyobb sikerét a Magyar Színház Maeterlinck: A kék madár című darabjával aratta.

A budapesti színházak közül a Nemzeti Színház volt az, amelyik jórészt egészében átvette Reinhardt műsorát. Ennek személyes oka volt: Hevesi Sándor a vele egykorú Reinhardt őszinte tisztelője volt. Mentalitásban is sok hasonlóság volt közöttük. Először rendezőként, majd főrendezőként, és 1912-1932 között a Nemzeti Színház igazgatójaként a következő Reinhardt által színre vitt darabok kerültek a színház repertoárjára: A velencei kalmár (1907), a Szerelmeskedés (1908), a Szentivánéji álom (1909), a Kísértetek (1909), az Elektra (1910), a Faust (1910), az Ahogy tetszik (1911), a Hamlet (1911), a Téli rege (1911), a Judit (1912), az Ármány és szerelem (1912), A revizor (1915), a Kénytelen házasság (1916), a Crampton mester (1917), a Natália (1927), a Bunbury (1928) és a Bamhelmi 'Minna (1929).

A felsorolás csak azokat a darabokat tartalmazza, amelyeket közvetlenül a vendégjátékok hatására állítottak a budapesti színpadokra. Reinhardt azonban Berlinből is hatást gyakorolt a pesti színházak műsorának kialakítására. A budapesti színiigazgatók évente megfordultak Berlinben és Bécsben, és újabb ötletekkel gazdagodva tértek haza. A Vígszínház bizonyára csak később vagy talán sohasem tűzte volna műsorára a Hat szereplő keres egy szerzőt (1925), vagy az Úriembereket (1925), az Angliai Erzsébetet (1932), vagy a Naplemente előttet (1932) a Reinhardt-féle példaadó rendezések nélkül. Langer Külvárosi (1927) is berlini közvetítéssel érkezett a Magyar Színház színpadára.

Hevesi számos Shakespeare-művet rendezett a Nemzeti Színházban, amelyekhez az ösztönzést Reinhardttól kapta.

78