Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
komédia mély válságát. Kari Stemheim úr A nadrág című polgári vígjáték szerzője elérte az abszolút nullpontot." 41 Ezzel szemben a Sumurun klasszikus példáját nyújtotta a reinhardti mesterrendezésnek, és a tíz nap során négyszer játszották zsúfolt nézőtér előtt. "Kissé bódultán jöttünk ki a színházból, elvakítva és megzavarodva a százféle benyomástól. Meg egy kissé leverten és szégyenkezve is annak a tudatától, hogy milyen fölösleges is a költő a modem színpadon. Reinhardt egyik ütőkártyáját játszotta ki: a Sumurunt. A színlap szerint Friedrich Freksa írta, valójában az egész, az elsőtől az utolsó ötletig Reinhardttól való42 [...] Pompázó, minden technikai eszközt szuverénül felhasználó fantáziája kényszeríti szolgálatába a művészeket. Tündérjáték, cirkuszi mutatvány, dráma, zene, balett, bohózat és színjátszás - mindez három órába összesűrítve, példátlan művészi és színérzékkel, minden hagyományos fogást elvetve jelenik meg előttünk a színpadon." 43 Magyar munkatársai és néhány budapesti barátja rábeszélésére Reinhardt elhatározta, hogy felveszi műsorába Katona József Bánk bán\ii is. Talán háláját akarta leróni ezzel a magyar közönségnek azért a lelkesedésért, amellyel társulatát minden évben fogadták, de talán a szokatlan feladat is vonzotta. így hát a Bánk bán Vészi József fordításában már ott szerepelt az 1911. évi vendégjáték műsorán. Az április 30-i bemutató ragyogó szereposztása különösen nagy érdeklődést keltett: Bánk bán - Eduard von Winterstein, II. Endre - Alexander Moissi, Gertrudis - Anna Feldhammer, Melinda - Leopoldine Konstantin, Tiborc - Emst Diegelmann, Petur - Josef Klein, Otto - Heinrich George és Biberách - Friedrich Kühne. A díszleteket és jelmezeket Emst Stem tervezte. A bemutató mégis katasztrofális bukás volt. A sikertelenség okát a sajtóban megjelent kritikák a következőkben látták: Az Alkotmány című újság beszámolója szerint "a darab kiállításában szépség, eredetiség, korhűség volt ugyan, de magyarság semmi". A Pesti Napló pedig így írt: "Az előadás paprikás volt. Egészen megtüzesedett tőle a színészek arca, hangja és végig fúldoklási roham 70
