Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Max Reinhardt írásai

ahogy azt szerzőjének korában játszották. Az ilyen szempontok csak a tudós történészeket érdeklik, és csak a múzeum számára hasznosak. Hogyan kell egy művet a mi korunkban feléleszteni - ez számomra a döntő. A katolikus egyház, amelynek céljai a legmagasztosabbak, legegyházibbak, leginkább természetfölöttiek, olyan eszközöket alkalmaz elérésükre, amelyek közvetlenül érzékeinkhez szólnak: legyőz bennünket égig nyúló templomainak pátoszával, körülvesz katedrálisainak misztikus félhomályával, megigézi szemünket a művészet csodálatos remekműveivel, a színes ablakok fényével, ezer gyertya csillogásával, amelyek az arany tárgyakban és kelyhekben tükröződnek. Fülünket megtölti a zene, az ének és az orgona csengésével. Elkábít a tömjén illatával. Papjai pazar, értékes ruhákban lépdelnek. Az érzékinek ebben a szférájában a legmagasabb és a legszentebb nyilatkozik meg számunkra; s mi magunk is megnyilatkozunk, megtaláljuk a belső lényegünkhöz vezető utat, az utat a koncentrációhoz, a felemelkedéshez és az átszellemüléshez.

Az egyház, különösen a katolikus, a modem színház igazi bölcsője. Ezért hát: le a képrombolókkal, minden áron! Kisemmizik a színházat az örök üdvösség nevében.

(1924)

44