Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Max Reinhardt írásai
AZ ESZMÉNYI SZÍNHÁZRÓL Amikor a jövő színházáról beszélek, mindenekelőtt tisztázni szeretném, hogy én a rendezőt ideiglenes, jobban mondva, átmeneti jelenségnek tartom a színház fejlődési folyamatában. Az lenne az ideális, ha a színpadi szerző színész is lenne, mint amilyen például Shakespeare és Moliére volt, vagy legalább annyira értene a színházhoz, hogy műveit maga rendezné meg. Ehhez semmi köze annak a ténynek, hogy Shakespeare-t csak középszerű színpadi tehetségnek tartották, Moliére viszont kétségtelenül kiváló színész is volt. Mindketten alaposan ismerték a színházat és a színház lelkét, képesek voltak darabjaikat színpadi jelenetekbe átültetni - sőt átformálni, megváltoztatni is, ahogy a körülmények éppen kívánták. Darabjaik igazán csak a próbák során értek meg és objektivizálódtak, mert azokat színházuk feltételeihez és mindenekelőtt a közreműködő színészekhez igazították, nagy ügyességgel. Nincs semmi jelentősége annak, hogy Moliére saját vállalkozása számára, Shakespeare pedig Burbage-nak írta a darabjait. Az a fontos, hogy mindkét nagy drámaíró a színház számára írta műveit, sőt azok gyakran a színpadon keletkeztek. Ha manapság szükség van a rendezőkre, hogy a szerzők és a műveik tolmácsolói között tátongó szakadékot áthidalják, úgy ez egyszerűen annak a szomorú ténynek a következménye, hogy a színpadi írók nem értik mesterségüket. Dolgozószobájuk magányában megírják műveiket, és átadják a rendezőnek, hogy halott szövegüket a színpad eleven nyelvére lefordítsa. Az lenne a legkevesebb, amit követelhetnénk tőlük, hogy legalább ők maguk képesek legyenek gondolataikat a színészeknek átadni, ha már egyáltalán szükséges a színdarabot lefordítani és élővé tenni. Mindenekelőtt, meg kellene szabadulniuk attól a megrögzött előítélettől, hogy egy bizonyos specifikus tehetségű színész számára, csak neki szánt szerepet írni, méltóságukon aluli cselekedet. Éppen ez lenne az ideális állapot, így kellene a színműírónak mindig dolgozia. A különböző szerepeket a közreműködő színé-45
