Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Max Reinhardt írásai

valóság, kivétel nélküli szabály, már amennyiben igazán nagy komikusokról van szó.

A beszélgetés már elkalandozott attól, aminek elsősorban fel kellett volna ébresztenie az olvasó érdeklődését: Reinhardt művészi hitvallásáról. Mégis tanulhatunk a fentiekből egyet s mást. Ez a hitvallás nem a fanatikusé, hanem a keresőé. Amikor Reinhardt arról beszélt, amit tévedésnek tekint, szó szerint azt mondta: vegye számításba, hogy akkoriban még nagyon fiatal voltam. Most is fiatal még. Jókedvhez még megvan a joga, tévedések is előfordulhatnak még. Az volt a benyomásom, hogy egy szerfölött becsületes, tudatos művésszel volt dolgom. Sok minden világossá vált, amit korábban nem értettem meg. Most értettem meg, miért éreztem olyan megoldhatatlannak a Reinhardt-problémát, miért mondtam le arról, hogy valaha is felfedezzek valamiféle összefüggést. Most már látom, miben állt számomra művészi személyiségének idegenszerűsége. Egyik kijelentésében 6 maga fogalmazta meg ezt: színészként közelítem meg a színpadot, nem irodalmárként. Sokan közülünk más érzésekkel járnak a színházba.

De végül is nem lehet kétségbe vonni, hogy a színész elsősorban előadóművész.

(1916)

42