Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Max Reinhardt írásai

Oswald természetesen nem jelenhet meg már az első felvonásban őrültként. Láttam nagy olasz színészeket, akik az első pillanattól kezdve az őrültet játszották, és ragyogó színészettel tökéletes klinikai képet mutattak. Csodálatosan őrültek voltak! De akkor a mű minden más szereplőjének is őrültnek kell lennie, hogy ezt egyáltalán ne vegyék észre. így aztán végül az egész darab megbolondul. Eilert Lövborgnak a Hedda Gabler ben nem kell már az első színben tökéletes alkoholista zseniként megjelennie, mint ahogy ezt általában teszik, karikás, vad szemekkel, művészien zilált hajjal és zseniálisan elhanyagolt ruhában. Hisz most van éppen úton egy másik élet felé, barátnője, Thea Elvstedt szeretettel viseli gondját. Első pillantásra inkább ápoltnak, szinte félénknek tűnik. Csak fokozatosan sejtesse meg velünk a színész, hogy kifogástalan magatartásának nincs biztos alapja.

Az üstöknél fontosabb a viselője, az ember, akinek elhisszük az alak jelentőségét és tragikumát, sőt majdnem azt mondanám, hogy jobb is, ha kívülről jelentéktelen. Tisztában vagyunk vele, hogy a nagy emberek nem mindig nagyok testileg is, hogy nem minden gonosz embernek vörös a haja, és nem minden iszákosnak piros az orra. A színpadon ténylegesen megőrződött egyfajta primitívség, melynek csak a mesében van helye, ahol a boszorkányok még zöld szeműek és seprűnyélen lovagolnak. A valóságos boszorkányok szépek, szőkék és szelídek, és csak éjfélkor leplezik le magukat. Az átláthatatlanság, mely korábban bizonyára döntő hibának számított, az egyik legértékesebb és legtisztább színészi eszköz, az északi drámában pedig nélkülözhetetlen; ezért a rendezőnek különös figyelemmel kell ápolnia és védenie.

Johanne Dybwad szakemberek számára rendkívül érdekes vendégjátéka igazolta törekvéseimet, és értékes felismerésekkel gazdagított. Az északi színésznek, ha önállóan dolgozhat, saját tévedhetetlen ritmusa van és egyedülálló bátorsága a csendhez: súlyos természete a legerősebb pillanatokban inkább a mélybe (a szavak alá) süllyed, semhogy szavaival a magasba emelkednék.

28