Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Max Reinhardt írásai
Az olasz lazzaroni olyan megdöbbentő tehetséggel és teátrális őrjöngéssel kínálja újságait, hogy a hírek valósággal drámai életre kelnek. Az persze más kérdés, hogy ezáltal igazabbak lesznek-e. Mindenesetre nem tehetünk okosabbat, mint hogy a velünk született tulajdonságainkat fejlesztjük, és én a Deutsches Theaterhez csatolt színművészeti iskolában nemcsak arra figyelek, hogy a kifejezési eszközök technikáját alaposan megtanítsam, hanem mindenekelőtt a személyest, az egyedülállót akarom a fiatalokban megéreztetni és kibontakoztatni, és arra törekszem, hogy ezt mégoly ragyogó modellekkel se fojtsam el. Ezt a munkát kell folytatni a színpadon, mert sokan csak későn találnak magukra. A természet kimeríthetetlen gazdagsága soha nem teremt két egyforma élőlényt. Még a legszegényebbnek is megvan a csak rá jellemző sajátszerűsége, ami izgatóbb és termékenyebb, mint a jártasságok és beidegzettségek egész sémája. Christianiai vendégjátékunkat gonosz véletlenek veszélyeztették és tették tulajdonképpen torzóvá. Ha ennek ellenére sikerült volna valamit is megmutatni abból, amit én itt elmondok, büszke elégtételt éreznék. Boldogok voltunk, amiért ilyen jól képzett, érzékeny idegzetű és éles felfogású publikumot találtunk. Kérem, ezt ne tekintsék puszta udvariaskodásnak. A szinház összetett művészet, nem képes önmagában létezni, mint a többi művészet. Egyáltalán csak akkor létezik, ha befogadják és átélik. A hatalmas, felkavaró élményhez, amellyé egy színházi este (szerencsés körülmények között) sűrűsödhet, sőt, amely néhány órára kiszoríthatja a nap akár legnagyobb horderejű eseményeit is, nemcsak nagy költő, jó színész, értelmes rendező, hanem válogatott közönség is szükséges. Tehetség kell a dolgok előállításához, és tehetség kell a befogadásukhoz is. Ha hiányzik akár az alkotás, akár a befogadás ereje, nem keletkezhet semmi élő, és az egész testetlen, üres ámyjátékká zsugorodik. Vannak esték, amikor nem a darab, hanem a közönség bukik meg. A színésznek szüksége van a kontaktusra, és ezt ezer titokzatos és boldogító jelből érzi meg. Ne vessék ez ellen, hogy a színész olyan 29
