Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Max Reinhardt írásai

nekik. Alapvető, hogy a színészek boldogok, jókedvűek, bizakodóak legyenek, higgyenek önmagukban és szerepükben, még az is, aki a legkisebb szerepet játssza. Odafigyelünk, új ötleteink támadnak. Olykor a véletlen is közrejátszik. Némelyek mérgelődnek, dühösek a szerepük miatt. Egyesek szerepüktől függetlenül is nevetnek, sírnak. Meglessük őket, kiragadjuk egy-egy mozdulatukat. így kiabáljon majd, így hallgasson, így gerjedjen haragra ebben és ebben a jelenetben, éppen így, ahogy most csinálta, amikor a szerepére panaszkodott. Hanglejtéseket, mozdulatokat kapunk el, kémkedünk. Némelyek a háttérben lappangót, a mélyebb szándékot akarják hallani. Sokan csak nemes jellemeket hajlandók játszani. Az egyik nagy színész elutasítja Cassius szerepét a Julius Ceasarban, mert annak "sáros a cipője". Ilyet ő nem tud és nem is akar csinálni. Egyeseknek saját ötleteik vannak, a vidám ördögöt mindenáron bukott angyalként akarják játszani. Tragikusan, fenségesen. Érdeklődve, egyetértve bólogatunk. Az egyes vélemények csak ritkán fontosak, mégis úgy teszünk, mintha fontosnak tartanánk őket. Hagyjuk magunkat meggyőzni. Van, aki azonnal eljátszik valamit. Ez már fontosabb, érdekesebb és gyakran valamiképpen értékesíthető is. Következnek az olvasópróbák. Némelyek sokáig olvasnak, nehezen tanulnak. Közöljük a beállításokat, beszélünk a költő szándékairól, meghatározzuk az általános tempót. Ezután legjobb, ha átengedünk néhány próbát az asszisztensnek. Ez azért jó, mert a színész szabadabbnak érzi magát, kevésbé szorong. Az asszisztens ellenőrzi a szöveget, a beállításokat, a főcselekményt és lehetőleg engedi, hogy a színészek a saját útjukon haladjanak. Az első, második, harmadik, negyedik próba többnyire unalmas. Harc a szöveggel, a memóriával. Ekkor visszajön a rendező és figyel. Sok minden új, érdekes, egyéni lett. Változtatunk, elvetünk, van, amit újra felépítünk. Sok mindenről új képet kapunk, beszélünk a szerzővel, kitaláljuk, mit kell megváltoztatni, kihúzni vagy újra írni ennek vagy annak a színésznek a kedvéért. Minden cseppfolyós. Most kezdődik a munka. Előhozakodunk a részletekkel, próbálunk, rögzítünk. Szólunk a beszéd gazdagításáról, a nyelv dallamáról.

15