Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Max Reinhardt írásai
(Kainz tempója. Őrülten, interpunkció nélkül. Tüneményes emlékezet. Zsidó hanghordozás) Én tudom, amit nekik kellene csinálniok. Ez a különbség. Duse hanglejtése, mozdulatai, hatása az északi színjátszásra. Rossi, Novelli. A felindultságtól rekedt hang. Az egyidejű beszéd. A szünetek: Lear ébredése, Cordélia. Antoine (Kísértetek), járkálás körben a szobában. Hatás Hauptmannra. A szünet jelentősége: ez a legfontosabb a beszédben, épp úgy, mint a megállás képessége síelés közben. Megfékezni egy lovat. Fokozás - lefelé. A központozás teljes feloldása. A vessző: drámaiatlan, akadémikus, könyvszerű. Pont egy mondat kellős közepén - ez a drámai. A gondolkodás, egy gondolat megszületése. A gondolat keletkezése, a szavak keresgélése, különösen ha azok nem mindennapiak. Figyelni. Egymás szemébe nézni, s ahogy ez a hanglejtést megváltoztatja. Ahogy a kezek, lábak, tekintetek beszélnek. Járni izgalmi és nyugalmi állapotban. Helyzetváltoztatás. Játék a kellékekkel. Bútorokat, asztalokat, székeket, falakat kifejezőeszközként használni. Semmi sem lehet véletlenszerű. Ne legyen olyan bútor, amelyik nem vesz részt a játékban, amelyik csak dekoráció. Mivel minden mozdulatnak, pillantásnak, lépésnek, szünetnek valamit jelentenie kell, ne legyen egyetlen esetleges, semmitmondó tekintet, mozgás, szünet sem. A legnagyob takarékoskodás a szavakkal, hiszen a szűkszavúság és a tömörség a dráma előfeltétele. (Az operában még kevesebb legyen a mozgás.) Érthetőség, plaszticitás, monumentalitás. Mindent a színészeknek kell közölniük. "Mindent ki kell fecsegniük" (Shakespeare), ha nem is idő előtt. Jágó nem hathat gazembernek (ha az is: természeténél fogva leli élvezetét a gonoszban, s nem azért, mintha hasznot húzna belőle), inkább derék, faragatlan polgárnak, ami a szívén, az a száján. Az igazi iszákos, az ivás bűnös szenvedélyének rabja, nem tántoroghat, hanem igyekszik eltitkolni szenvedélyét. Kifogástalanul öltözködik, megpróbál különösen józannak tűnni, uralkodni magán. A profeszszor a hallgatók előtt Krafft-Ebingnél (Munch). Csak aki játssza a bolondot, az akar bolondnak is látszani. Az igazi bolond eleinte egyáltalán nem látszik bolondnak. Valamilyen véletlen fordulat, egy 16
