Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

- Melyik szerepeit szerette?- Valamennyit. Kicsit, nagyot egyaránt. Örültem, hogy végül mégis fölléphettem a Der Schwierige-ben, de most már a főszerepben. Ez újabb nyelvi nehézség elé állított; az osztrák arisztokraták sajátos kiejtésével kellett beszélnem. Itt megemlítem: kedves szokás volt Reinhardt színházaiban, hogy a szereplők aláíratták egymással a színlapot, és megőrizték. Követni kellene a jó példát idehaza is.- Milyen volt Reinhardt a próbákon?- Nagyigényű rendező, és szokatlanul hálás közönség. Kifogyhatatlan rendezői ötletei élvezetessé varázsolták a legfárasztóbb munkát is. Agyjáratokat olajozó, izmot lazító instrukciókkal segített a feladatával küszködő színészen. Korántsem csavaros ötletekkel. Legtöbbjük egyszerű volt, akár a Kolumbus tojása.

Sok évtizedes színházi működés után is megmaradt gyermekien fogékony, elérzékenyülő közönségnek. Nemegyszer láthattuk meghatottságtól vagy nevetéstől kicsorduló könnyeit.

Reinhardt rendezői rendkívülisége alighanem annak köszönhető, hogy megtalálta azt a búvóhelyet, ahol kiélhette zsebre dugott gyermekkorát. [...]

(Péchy Blanka: Este a Dunánál. Bp., 1977. 324 — 330.)

125