Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
Happening I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG eszelős - átérezve súlyát - a fegyelmezett illesztgetésnek - alakítgatásnak - a zsöllyés négyzet a homokban - teljesen a tenger felé fordul - amelybe fokozatosan és szabályosan belemerül. A frakkos egyenruhát viselő karmestert motorcsónak viszi a messze a tengeren lévő emelvényhez- a karmester föllépked a tengermosta lépcsőkön - odaáll a pulpitushoz - arccal a tenger felé - felemeli a karját - kezdődik a tengeri hangverseny - a hallgatóság szigorúan kialakított négyzete - amelyet olykor elöntenek a hullámok - a karmester távol a szárazföldtől - fekete frakkban - egyre jobban távolodni látszik - kézmozdulatai szuggesztívek és hipnotizálóak - a karmester fölemeli a bal kezét - a távolból - közvetlenül a parton motorkerékpár közeledik őrült sebességgel - keresztülrobog a közönség sorai között - jobbra-balra hullámokat csapva - teljes gázzal - nyomában egy másik - egy harmadik - negyedik - ötödik - ez a motorkerékpárok fúgája - a karmester fölemeli a jobb karját - a másik oldalról elindul egy hatalmas traktor - közeledik - motorkerékpár-berregés- elnehezült traktordübörgés - fröcsögő víz - a tajtékos hullámok ütemes lökései - a karmester egy rakétapisztolyból lövést ad le - egyenesen az ég felé - a láthatár széléről elindul egy mentőhajó - vadul szirénázva - a sziréna éles hangja - a karmester a hallgatóság felé fordul - egy nagy vödörből döglött halakkal dobálja a hallgatóságot - módszeresen - azután növekvő dühvei leveti a frakkját- és a két kabátujjánál megfogva - a lelógó kabátszámyakkal eltakarja magát - és így marad. Cservenits Jolán fordítása (1967) A Medúza tutaja 1967. augusztus 25. A munkások deszkákkal összekötnek három nagy, parthoz erősített pontont, a deszkákat egymás mellé fektetve, egy hatalmas fedélzetet építenek ki, a hullámok olyan nagyok, hogy elborítják a pontonokat, de ezek immár olyan súlyosak, hogy képtelenség őket arrébb mozdítani, szét kell szerelni, vödrökkel és szivattyúkkal eltávolítani a vizet, majd az áthelyezés után ismét összeszerelni; reménytelenül sokáig tart a dolog, a parton egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, egy szakasz katona jön segíteni. 1816. június 16. A Medúza fregatt, amelyet három másik hajó kísért: az Echo korvett, a La Loire kereskedőhajó és az Argus brigg, elhagyta Franciaországot, Saint-Louis-ba (Szenegál) tartva, fedélzetén e gyarmat helytartójával és néhány magasabb rangú hivatalnokával. A hajón körülbelül négyszázan utaztak, tengerészek és utasok. Július másodikén a fregatt zátonyra futott, és ötnapos hiábavaló erőfeszítés után, hogy a hajót leemeljék a homokzátonyról, építettek egy tutajt, amelyre száznyolcvankilenc hajótöröttet raktak, míg a többiek a csónakokra vetették magukat. Nem sokkal azután a csónakosok elvágták a sodronykötelet, amellyel a tutajt húzták, és ezt az óceán mélységes vizére bízták. Ekkor az éhség, a szomjúság és a kétségbeesés egymás ellen fordította az embereket. Végül tizenkét napi embertelen kínszenvedés után, az „Argus” a fedélzetére vette őket: tizenöt haldoklót... Charles Clément: Géricault 96
