Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG Emballage Az utazás eszméje („i" színház) Az „i” színházban a korábban (a próbák során) kialakított színpadi valóság léte a további lépések elsó' feltétele. Az időben és térben kezdetét vevő UTAZÁS eljövendő' szakaszainak kiindulópontja, viszonyítási alapja. A konvencionális értelemben vett előadás megszűnik létezni, önálló fragmentumokra bomlik, melyek egymástól távol eső helyeken játszódnak. Sőt, ennél is érdekesebb, hogy szétesik... a nézőtér korábban figyelemre sem méltatott egysége. Mindenütt más nézők válnak az említett „fragmentumok” tanúivá, melyek azonban számukra teljesen új értelmet hordozó egységet alkotnak. Ez azonban nem a mesterségesen elszigetelt viszonyítási rendszer elfogadásából fakadó ősi, naiv egységérzet, amely azt sugallja nekünk, hogy létezik kezdettel és véggel rendelkező struktúra, hanem az elemek szüntelen áramlásának tudata és az az ÉRZÉS, hogy mindez valamilyen nagyobb szabású, áttekinthetetlen (talán fabuláris) viszonyrendszerbe tartozik. És a továbbiakra nézve is lemondást jelent a színpadról, azaz arról a helyről, mely meghatározott viszonyban áll a nézőkkel, és melynek nyugalmát semmiféle gyakorlati tevékenység nem zavarja meg. A lemondást követően, az „új hely” keresése során elméletileg rendelkezésemre állt az egész reális valóság. Ezen a ponton, ebben a pillanatban alapvető jelentőségű alkotói aktus VÁLASZTÁS ment végbe. A választás a vakmerő imagináció aktusa, mely csak a LEHETETLEN lehetőségébe egyezik bele! A választás ebben az esetben nem a többféle perspektívából adódó döntést jelent. Inkább egyetlen lövésből elért telitalálatra emlékeztet. Idegensége, abszurditása, kockázatos volta megdöbbentő. Mindig beletalál a tartalmilag legsűrűbb valóságba. információ Az utazás eszméje tartalmilag egész munkásságommal összefonódik. Ennek a művészi eszmének a lényege a mentális utazás, az exploráció új területeinek felfedezése. 1963 óta vannak jelen a képeimen az utazás kellékei: csomagok, táskák, bőröndök, hátizsákok, az „örök bolyongás” alakjai... A színházban (Vízityúk) a vándorok egy csoportja, hatalmasra nagyított útikellékekkel, fáradságos, hallucinációkkal teli „menetelésben” jelenítette meg az említett eszmét: a kaland, ismeretlenség, meglepetés, az idő múlásának és a megsemmisülésnek a fogalmát... Ilyen tartalmú happeningeket rendezek. 1966-ban a saarbrückeni televízió Nürnbergben filmet forgatott munkásságomról Utazás címmel. 1969-ben a saarbrückeni televízió egész estét betöltő filmet forgatott az „i” (Lehetetlen) Színház eszméjéről, amelyet én dolgoztam ki. A film címe Schrank, Sacke und Regenschirme volt. Kálmán Judit fordítása (1969) 75
