Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
Festészet I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG A festészetről Sok mindent átéltem a festészet révén. Összefonódott az életemmel Szabad életközösségben éltünk. Mi több: „Háromszögben”. Én, a festészet és a színház. Sem a Festészet Szent Temploma, sem a Színház Szent Temploma nem rendezhetett nekünk törvényes esküvőt. „Vadházasságban” éltem. De hűséges voltam az egyikhez és a másikhoz is. Nem tudnék nélkülük élni. Frigyünk nem szentesített. De erős. A jóra és a rosszra! Életünket nem az a gondolat vezérelte, hogy egymás kontójára „gyarapodjunk”. A művészet Hivatalának és Templomának magas küszöbét semmibe vettük. Sokkalta feljebb volt a mércénk! A minket lázbahozó csapongó elképzelések kormányosa, Legfelsőbb Bíránk feltehetően nem e világból való. Kérlelhetetlen és fenséges! Kalandor életet éltünk. Könnyelműen tékozoltuk KÉPZELETÜNK felhalmozott „gazdagságát”, hogy újrakezdjük, mindig újra... a reménnyel, hogy végre beérkezünk a Nagy Kikötőire... Mindent magunk mögött hagytunk, Becsaptuk múltunk mögött az ajtót, úri fej tartással mentünk tovább az úton, hogy egy pillanatra se vonhassuk kétségbe, ez másképp nem is lehetne, éppúgy, mint legelőször újrakezdjük a semmiből, zsebünkben a biztos garanciával: az egész világra és minden időkre érvényes képzeletünkkel... éppúgy, mint akkor, fiatal éveinkben, 52
