Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG Festészet 1948... 1949... 1950 ÉJSZAKAI NAPLÓ avagy METAMORFÓZIS 1947. december A Tér. .. .sokat rajzolok... izgat a tér... naplóm fő témája is a tér. A naplót „éjszakainak” kereszteltem el. Éjszakánként rajzolok. De nemcsak emiatt nevezem így. Eddig csak alakokat és tárgyakat rajzoltam (és festettem). Most teret „rajzolok”. Ez valami új! Tér-sokaságnak hívom. Úgy bolyongok benne, mint a labirintusban (megint a mitológia). Talán a labirintus-forma jellemzi leginkább a teret. Igyekszem áthatolni titkain és folyosóin. Folyton elvétem az irányt. A látóhatárt és a körvonalakat. Kezdetben e szaporodó rajzokat nélkülözhetetlen gyakorlatokként, elemző tanulmányokként könyveltem el, melyek felkészítenek a valódi és „komoly” tevékenységre - a kép megalkotására. Úgy gondoltam, hogy ez az „ábécés könyv” titokban kell hogy maradjon. S erre az éjszaka a legmegfelelőbb idő. Később felfedeztem azonban, hogy a térnek ez a „megtapasztalása” egyáltalán nem előkészület. Önmagában lényeges és céltudatos cselekvés. FELTÉTELEZI A KÉP LÉTEZÉSÉT. Naiv az a felfogás, mely szerint a tér kialakítása különválhat az állítólag képzeletben adott vagy ott születő alakok, tárgyak és formák térbe állításától. A FORMÁK A TÉRBEN SZÜLETNEK! A TÉRREL EGYÜTT SZÜLETNEK! Foglalkoztat az a gondolat (és feltevés) - bár lehet, hogy ez misztikus vagy naiv elképzelés - hogy minden műalkotásban az alkotótól függetlenül létezik valamiféle UR-MATÉRIA, mely önnön törvényei szerint formálódik, amelyben a végtelenségig variálható élet-változatok rejlenek. Ez egyáltalán nem kisebbíti a művész szerepét a mű megalkotásában és nem szegényíti el annak képzeletét. Ellenkezőleg! Éppen ez képes megfelelő irányba terelni a művészi képességeket. Mégpedig az igazi irányba! Úgy tűnik, hogy az alkotói folyamat e legmélyebb rétegében alapozódik meg a kép (öntörvényűsége). Hiszek önnön individuális cselekvésem és az Elsődleges Matéria hatásának EGYIDEJŰSÉGÉBEN ÉS EGYENÉRTÉKŰSÉGÉBEN. Ez az ,,u n i t é” a kreativitás megmagyarázhatatlan titka marad. Ez az UR-MATÉRIA: a tér! Érzem, ahogyan vibrál. A formák, a térfogatok, az alakok, a tárgyak nem valamiféle „vízióm” tükrözései. Nem vagyok megbabonázva. Gyanakszom az ilyen alkotókra. A VÍZIÓ JELENLÉTE A KÉPZELETET AZ ILLUSZTRÁLÁS SZINTJÉRE FOKOZZA LE! Ez naiv módszer, mely naiv és szentimentális befogadóra számít. Ismerjük ezt jól. E pózokban tetszelgő hencegő „dendizmust”, mely lelki eltévelyedésekből és rögeszmékből alkotja meg önmagát. A műalkotásban bizonyos fokig a művész tapasztalatainak és személyes élményeinek kell objektivizálódniuk. A kép mindamellett tárgy is. El kell tehát ismernünk anyagi felszínét, s fel nem fogható, 37
