Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
II. A független színháztól a halálszínházig
II. A FÜGGETLEN SZÍNHÁZTÓL A HALÁLSZÍNHÁZIG Ulysses Marionett Színház Az EFEMER és MECHANIKUS Bábszínházacska története, amely csak egy előadást tartott Tintagiles HALÁLA címmel, Maeterlinck nyomán 1938-ban a Krakkói Képzőművészeti Akadémia diákklubjában. A Színház Igazgatója később szemmel láthatólag arra a következtetésre jutott, hogy a nagy élmények egyszeriek, mert második előadásra már nem került sor. Elképzelhető, hogy más, előre nem látott nehézségek is felmerültek. Minden csupa titok volt akkor még, a dolgoknak nem volt nevük, befejezetlen, beláthatatlan megoldások lógtak a levegőben. A nem sokkal később bekövetkező ROSSZ JÖVŐ csírái, előérzete már jelen voltak. Maeterlinck köd borította várának HÁROM SZOLGÁLÓLÁNYA három lélektelen HALÁLHOZÓ AUTOMATÁVÁ alakult. A vasajtók mögött ott sír a kis Tintagiles, akit már semmi nem menthet meg. A hold BÁDOGBÓL van, és SZÖGGEL ERŐSÍTETTÉK HOZZÁ a fakerethez. Az EFEMERIKUS SZÍNHÁZACSKA igazgatóját szemmel láthatólag belső ELLENTMONDÁSOK gyötrik. Kizárólag az éretlen ifjúság számlájára írandó mindez? Valamikor a WISLNA utcai antikváriumban vásárolt egy kis SÁRGA KÖNYVET, és nem is tudja ebben a pillanatban, hogy a Hősei szétszóródtak szerte a világban, emberi bestiák ostoba és gyilkos tömegétől üldöztetve. Walter Gropius, Moholy-Nagy László, Oskar Schlemmer, Paul Klee... nehezen, makacsul fordította különös, megragadó írásaikat... metafizikus absztraktum, mechanikus excentrikusság, triadikus balett, ember és gép, cirkusz, HÁROMSZÖGEK, KÖRÖK, KERINGŐK, KOCKÁK, hangok, SZÍNEK, SZIMULTÁN FORMÁK, SZINOPTIKUS, SZINAKUSZTIKUS FORMÁK, az öröm extázisában, KONSTRUKCIÓ, tiszta, TÁRGYATLAN FELSZABADULT ABSZTRAKT világ extázisában... Az EFEMERIKUS (és MECHANIKUS) BÁBSZÍNHÁZACSKA Igazgatója, úgy tűnik, nagy figyelmet fordított erre, de mit lehet kezdeni Maeterlinck kis drámácskáinak NAGY TITKÁVAL, melyektől nem vált meg, avagy WYSPIANSKI úr varázsával, a WAWELLEL, a BRONOWICEI HÁZIKÓVAL, vagy Kafka padlásainak egyre növekvő FÉLELMÉVEL, és végül Bruno Schulz lapulevelekkel és csalánnal borított SZEMÉTLÁDÁJÁVAL... Ilyen kétségek és konfliktusok gyötörték az EFEMERIKUS (és MECHANIKUS) BÁBSZÍNHÁZACSKA IGAZGATÓJÁNAK KÉPZELETÉT, amikor az alkotás pillanataiban a fürdőszobában tartózkodott. Ezt a helyet választotta ki ugyanis műhelynek. Lehet, hogy azt leplezte, hogy az asztalos, szabó, kárpitos, vagy kellékes alacsonyabbrendű funkcióját is ellátja. Elképzelhető, hogy a szomszédos helyiségek szűkös volta kényszerítette erre a megoldásra. Ez a megmagyarázhatatlan különcség, a parádés szalonok iránti vonzódás a későbbiekben is megmaradt nála. A belső kétségek és konfliktusok pedig hamarosan szörnyűséges választ nyertek, ÁTALAKULTAK. Mert mindig így van ez és így is kell lennie. Kálmán Judit fordítása (1938) 127
