Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
II. A független színháztól a halálszínházig
II. A FÜGGETLEN SZÍNHÁZTÓL A HALÁLSZÍNHÁZIG Király Nina: ..Ulyssesnek vissza kell térnie" Király Nina: „Ulyssesnek vissza kell térnie" Tadeusz Kantor egy személyben festő, művészeti és színházi elméletíró, díszlettervező, a Konspirációs Színház létrehozója, happeningek és emballage-ok rendezője, a híres Halálszínház megalkotója, lengyel és nemzetközi művészeti díjak, érdemrendek tulajdonosa — de mindenekelőtt századunk egyik legnagyobb intellektusa és Művésze, akiről, ha a századfordulón él, bizonyára Künstlerroman születik. Joggal mondja az egyik lengyel kritikus; ha Kantor nem alkotott volna semmi mást, ő maga mint jelenség akkor is egy műalkotás volna. Mi lehet ennek a titka? Kezdettől idegen volt tőle mindenfajta nemzeti elzárkózás, ugyanakkor művészetének legfőbb ihletője máig is Krakkó, az egykori metropolisz, ez a reneszánsz tradíciójú város. (Krakkó mindig is a művészek és tudósok otthona volt, ami hétköznapi arculatán napjainkig tükröződik.) 1935-39 között Kantor itt jár a Képzőművészeti Akadémiára, azokkal a festőkkel - Brzozowski, Mikulski, Kraupe - akikkel később Konspirációs Színházát létrehozza. Ő lesz közvetlenül a háború után a Krakkói Csoport legaktívabb tagja, későbbi színháztermében, a Krzysztofory Galériában itt rendezi meg 1963-as országos hírű kiállítását (Wystawa Popularna), melyen művészi munkájának melléktermékeit: vázlatait, befejezetlen rajzait, kéziratait is kiállítja, - egy ruhaszárító kötélre emlékeztető madzagra aggatja fel őket - így avatván be közönségét abba a gondolatkörbe, hogy a művészet nemcsak a befejezett műalkotásokat, hanem a hozzájuk vezető utat is magába foglalja. A háború után újra induló krakkói Teatr Staryban viszi színre első darabját, az Ulysses visszatérését és Corneille Ciűjét - Czeszlaw Milosz az utóbbiról írta annak idején nevezetes esszéjét. Később, amikor Kantor hivatásos díszlettervezőként ugyanebben a színházban dolgozik, továbbra is megőrzi művészi integritását, organikus színházi formaeszményét: a kosztümök és a tárgyak nála a színészi játékkal egyenrangú funkciót kapnak, ami már happening-korszakát is előrevetíti. Klasszikus darabok egész sora (a Hamlet, Shaw Szent Johannaja, Ionesco Orrszarvúja, Becque Hollókba, Anouilh Antigonéja) fémjelzi ezt a korszakot, melyek nem kis részben az ő díszleteinek köszönhetően vonultak be a lengyel színház történetébe. Kantor 1955-ben Maria Jaremával közösen ugyancsak itt, Krakkóban alakította meg a Cricot 2-t (a „to cyrc” anagrammájaként), mely kezdetben a háború előtti képzőművészek kabaréjának folytatása volt. És innen indult azután ez a színház világhódító útjára, először 1968-72 között a híres happeningekkel (Vízityúk, A szépek és a bestiák), majd 1975 után a Halott osztállyal - ez volt az a darab, mellyel mint önálló színpadi modellel Kantor színháza végleg belépett a 20. századi európai színház legnagyobb felfedezéseinek sorába. 1981 óta a krakkói Wawel tövében, a Kanonicza 5-ben, a Wyspianski Múzeumtól mindössze két háznyira működik a a Cricot 2 élő archívuma, a Cricoteka, ahol a régebbi és újabb előadások dokumentumai, a színpadi tárgyak, képek, videófelvételek közvetlen közelségbe hozzák az odalátogatók számára ezt a színházat, szinte kitapinthatóvá teszik egész ars poétikáját és munkamódszerét. De találkozhattunk itt a művészekkel, sőt magával a mesterrel, Kantorral is. Kispiac-téri műterméből ma ugyanazokra a háztetőkre és templomtornyokra látni, melyeknek vázlataival Kantor háború utáni naplófüzetében találkozunk, s ugyanez a naplófüzet szerepel még legutóbbi előadásában is. Kantor tehát innen Krakkóból indult, hogy meghódítsa Európát. S élete végén paradox módon Európából jött Krakkóba „turnézni”, mivel saját színháza ebben a városban soha sem volt - s még a turné költségeinek egy részét is a milánói CRT fedezte. A Cricot színház harmincöt éves fennállása alatt kilenc előadást alkotott. S ez nem kevés, hisz a Cricot nem repertoár-színház - itt minden előadás egy-egy alkotói korszak summázata, olyan remekmű, melynek végső formáját Kantor a színpadi térbe és időbe kiterített képek, emballage-ok, happeningek sorozatából a szemünk láttára komponálta meg. A kantori életmű egyfajta permanens 113
