Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Németh László: Győzelem (1941)
Ágnes. Maga azt hiszi, meg fog halni. Lajos. Én nem vagyok orvos; a sógoruk az orvos. Én csak azt tudom, hogy aki így van, annak akkor is meg kell halnia, ha a testében semmi hibát nem találnak. Benn újra lárma. Most Sánthának a hangja: „Én pedig azt mondom, szélhámosság. Tiszta szélhámosság.” Csitító hangok, asszonyt beszéd, pohárcsörgés. Lajos. No, nem tartóztatom már. Látom, benn van a figyelme ... Magának is ágyat állítsunk föl, vagy meghál egy szalmazsákon? Ágnes. Olyan komolyan vette, hogy megyek? Hátha ezt is csak tanulmányból mondtam. Benn hirtelen csönd. Hallja? Milyen csend lett odabenn. Nem tud a helyéből mozdulni, csak Lajos karját markolja görcsösen; odabenn lassan megered a beszéd. Ila szipogva menekül a kerthelyiség ajtaja felé; onnét néz vissza. Jesszusom. Én nem bírom látni ... Ágnes anélkül, hogy megmozdulna. Ila, mi az? Ila odamenekül hozzájuk. Apa Kardhányóval. Ezen a buta politikán. Azt hittük, lecsendesítettük őket, s egyszerre csak apa sápadt lesz, fölugrik. Zokog. Béniről Kardhányó hangja: „Parancsolod, Lacikám, az autómat?" Laci kiszalad, az autóhoz rohan. Ágnes útját állja. Egészen? Laci. Rosszul lett, fölizgatta magát. Az autóhoz megy, és kurblizni kezdi. Sántha a feleségébe karolva jön, s a kerthelyiség bejáratából visszafordul. A leghatározottabban kérem, hogy üljenek vissza. Máskor is előfordult már. A nejéhez, aki a csuklóját fogja. Te is, Ottó: semmi szükségem orvosra ... Igazán röstellem. Ottó az anyósához. Nem ellenkezem. De ez egész komoly roham volt ... Mialatt Sántháné beugrik. Majd utánuk megyek. Ágnes az autó ajtajában álló apjához. Mi volt az? Sántha. A magyarázat ... Arra, amit a szememre hánytál ... Haldoklóknak nincs joguk az élők életét felborítani. Lajos. Ilyenformán mi sem számíthatunk professzor úrra? Sántha. De igen. Elmegyek, fiam. Kezet nyújtva belép az autóba; Laci egy utolsót kurbliz, a volánhoz ugrik, közben függöny 25
