Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Jegyzetek

80. Eredeti kézirat; kiadatlan. Latinovits Zoltán kézzel írta leveleit, a piszkozatot letisztázta. A Malonyay Dezsőnek írott levél piszkozata maradt meg, ebből nem lehet megállapítani, elküldte vagy nem a címzettnek a levelet.

81. S. O. I. 4.

82. Dobák Lajos szereppéldányának címoldalán is Latinovits Zoltán kézírásában olvasható a szerző neve és a dráma címe. (Fakszimile másolat; az eredeti példány Dobák Lajos tulajdona.)

83. Gergely István telefonszáma - végül 5 tervezte meg a Győzelem műsorfüzetének címoldalát, amelyen ott dereng Latinovits Zoltán skiccének emléke is.

84. A rendezőpéldány 41. oldalán például a rendező igen terjedelmes szövegrészeket emel „vissza” az előadásba. A zöld filctollal írott szám - 448 - alapján egyértelmű, hogy Latinovits Zoltán Németh László drámájának második kiadását használta: Németh László: Társadalmi drámák 1-2. Bp. 1964. E kiadás 1. kötetében a 405-482. oldalakon található a Győzelem című dráma. Nagyon pontosan követhető, hogy illeszkednek a már „húzott”, tehát dramaturgiailag átalakított szöveghez a visszaemelt szövegek, amelyek csak alig módosulnak az eredetihez képest, de funkciójuk megváltozik. Sántháné az eredetiben néma szereplő a felvonást záró pillanatokban. Mivel a színjátékban Sántha szövege bővül egy mondattal (Nincs rátok szükségem!), Sántháné indulatszava (Gyere!) új drámai erőteret teremt, akár a férjének mondja aggódva, akár megsértetten a lányának. S a rendezőpéldány szerint itt újra megszólalt (volna?), a cigány: Tusst a nemzetes nagyasszonynak! Ezt a mondatot viszont egyik emlékező sem említi: a rendezőpéldány ugyanis nem a felvonásvég főpróbán kialakult végső változatát rögzíti!

85. „Nem tudtuk befejezni a darabot. S akkor egy héttel a premier előtt lejött Ruttkai Éva, megnézte — és csodálatos ötletet adott, amivel be tudtuk fejezni az előadást. Egy református zsoltárt. Csodálatos volt. Mondani is csodálatos volt, a hatása is az volt.” (Hangfelvétel, 1986. áprdis 10.)

86. Latinovits Zoltán a következő szöveget tervezte itt korábban: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.” (Lukács evangéliuma 12.32.) E szöveg juttatta Ruttkai Éva eszébe a református zsoltárt, amely végül is az előadásban elhangzott.

87. A kiadásra szánt szövegváltozatot Siklós Olga adta át a kiadónak. (Hangfelvétel, 1986. április 10.) Nem tudni mikor, a próbafolyamat melyik szakaszában, vagy ha már a bemutató után, akkor milyen példányt. A fennmaradt szövegpéldányok változatossága miatt feltételezhető, hogy hiteles szövegpéldány, amelyen minden szövegmódosítás, átírás, alakítás, búzás és visszaállítás nyoma megmaradt és a végső, az előadáson elhangzó szöveget tartalmazta, csak egy volt: a súgópéldány.

88. Dobák Lajos 1991-ben úgy emlékszik: az utolsó főpróba előtt született meg az ötlet. Gong után a tiszteletest játszó Nagy Zoltán lépett a színpadra: „A nagytiszteletű Németh László darabját fogják látni...” Nyoma ennek sincs a rendezőpéldányban s a Rivalda-kötetben megjelent változatban sem.

89. Hangfelvétel, 1986. ápribs 10.; de 1977-ben, íráséban meggyfaszipkát említ. A rendezőpéldányban Latinovits Zoltán mindig feljegyzi a szükséges tárgyakat. A „cserfaszipka” szó az 5. oldalon olvasható. De a 47. oldalon két petróleum lámpa látható, a 27. oldalon egy hegedű (mellette megjegyzés: bazseva), a 2. oldalon a gramofon.

90. Dobák Lajos szerint a világosító fülkében ült (Gépirat. 1977.), Siklós Olga szerint mellette, az igazgatósági páholyban (S. 0. II. 11-12.), Ruttkai Eva a színészek elbeszélései alapján úgy mesélte: Latinovits Zoltán az előadás alatt ott izgult a színpadon. Valószínűleg egy kicsit mindenkinek igaza van.

91. Ruttkai Éva emlékezete szerint alig tudta Trabantjával Latinovits Zoltán a színházba szállítani. A fényképek tanúsága szerint az biztos: igazi falusi fataligát tolt Majczen Mária a színpadon.

92. S. O. II. 4-5.

93. Hangfelvétel, 1986. április 10.

94. Szűcs Miklós: A Győzelem győzelme. Színház. 1972. július. 26-28.

95. „(Sántháné kimegy a szobából, és megáll a ház sarkánál.)”; „(Halála pillanatában a ház sarkának támaszkodó Sántháné összecsuklik.)”. (Rivalda i.k. 646. és 650.)

96. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Dokumentációjában (Németh László: Győzelem. Veszprém. 1972.) található egy gépelt cédula, azon néhány mondat olvasható, amely a cédula szélére kézírással felírt dátum szerint 1972. február 23-án hangzott el a Magyar Rádióban: „Németh László Győzelem című drámáját a Veszprémi Petőfi Színházban mutatják be. Ennek a premiernek hirtelenében két érdekességét említeném meg. Németh László 1941-ben írta ezt a művét. 31 évet kellett tehát várnia a bemutatására. Ezt a társadalmi problémákkal foglalkozó művet a szakemberek könyvdrámának tartották, most a veszprémieken múlik, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsák. Nagy részt a rendezőtől függ a siker, aki nem más, mint a színészként ismert Latinovits Zoltán.”

97. „Németh László Győzelem című színművéből tartanak bemutatót március 17-én a veszprémi Petőfi Színházban. Rendező: Latinovits Zoltán.” (Magyar Nemzet. 1972. március 16.)

98. „A tízéves jubileumát ünneplő veszprémi Petőfi Színház magyar drámabemutatóinak sorában Illyés Gyula Különcének ősbemutatója után március 17-én Németh László 1940-ben írott társadalmi drámájának, a Győzelemnek az ősbemutatója következik. Az előadást Latinovits Zoltán rendezi.”

258