Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
következtében már mind ritkábban lenne fontos számára a rögzített fogódzó, egyre kevesebb az ideje és ereje, hogy éjszaka papíron is rögzítse, amiben napközben a próbán s az éjszakába nyúló hosszú beszélgetések során színészek és rendező megállapodtak. Az előadás második része épp oly részletesen kidolgozott a színpadon, mint az első, de a második rész — az eredeti dráma harmadik és negyedik felvonása — hangulatában és mozgásaiban tartalmi okok következtében is egyneműbb mint az első, s a rendezőnek a munka sodrásában már egyre kevésbé van szüksége mankóra: az egész előadás kezd élni benne, s munka közben mind ritkábban fordul segítségért a rendezőpéldányhoz. Az utolsó oldalakon már alig találunk kéziratos bejegyzést. Közben a visszaállított, módosított szöveg áttekinthetősége érdekében újragépelik a szöveg egy részét, a színészek a bekötött példány mellé toldaléklapokat kapnak; Latinovits Zoltán az eredeti példányba jegyzi be a szövegmódosításokat, olykor csak jelezve: a nyomtatott példányban melyik oldalon található az itt kézzel beírt-visszaírt Németh László szöveg. Olykor pontosan nyomon követhető a folyamat, ahogy egy-egy színpadi pillanat a közös munka során kialakul. Latinovits Zoltán, rendezőpéldányának hetvenedik oldalára, kézzel beírta a módosított szöveget: S. Gyertek most ide. Es Sántha professzor szövege után itt már csak ennyit olvashatunk: Zsoltár. Dobák Lajos elbeszéléséből tudjuk85, hogy a búcsújelenet megoldatlanságával sokat kínlódtak, mígnem az egyik próbát végignéző Ruttkai Éva nagyszerű ötlete kínálta a jó megoldást: egy református zsoltárszöveget illesztettek a színjátékba. A rendezőpéldányba Latinovits Zoltán csak annyit írt: Zsoltár; a végeredményt rögzítette. Dobák Lajos szereppéldánya viszont a folyamat részleteit is megőrizte. A gépiratba a színész először beírta a szövegmódosításokat (Menj csak helyett Menjetek, siessetek, s a Latinovits Zoltán példányában is olvasható mondatot: Gyertek most ide!), de Dobák Lajos példányában a gépirat üres baloldalán négy bibliai idézet található János és Lukács evangéliumából; lehetséges szövegváltozatok a búcsú pillanatának színpadi megjelenítéséhez. Aztán - bár még mindig megoldatlan a jelenet - a már összevissza javítgatott szöveget újragépelik - most a 26. oldalra kerül az eredeti példányban a 70-71. oldalon olvasható szöveg — s erre a toldaléklapra, a margóra írja Dobák Lajos a Ruttkai Éva által ajánlott zsoltár-szöveget: Ne csüggedj el kicsiny sereg Bár egész föld tör ellened, Gyűlölség fegyverével. Ne félj, dühe el nem tipor A lélek ellen földi por Harcolhat — de mit ér el? Harcolhat — de mit ér el?86 Am a zsoltár szövege a Rivalda kötetben - amely elvileg az előadás szövegét tartalmazza! - nem olvasható. Miért, ki tudja? Nem ez az egyetlen hely, ahol egyértelmű: a Rivaldában megjelent szöveg nem azonos az előadáson elhangzott szöveggel. A próbák folyamán sokszor és sokféleképpen alakult-változott a színpadi szöveg, s a Rivaldában nem a végleges, csupán az egyik változat jelent meg. Biztos, hogy nem az utolsó. (Hisz a Cigány sem azt mondta valójában: Levegözöm - amely az első gépelt változatban s a Rivaldában olvasható, hanem a rendezőpéldányban található változat hangzott el esténként a színpadon: Mit gizdáskodik az úr?8‘ Ami biztosan megállapítható: Siklós Olga és Latinovits Zoltán 1971 decemberében keményen dolgoztak a szövegen, sikerült megállapodniok egy a rendező és az író számára is elfogadható, az előadásban használhatónak ítélt változatban. Ezt legépelték a színházban több példányban, beköttették, az első példány lett Latinovits Zoltán rendezőpéldánya. Aztán a próbák során számos korábban kihúzott mondat visszakerült, olykor némileg simított formában a szövegkönyvbe, Latinovits Zoltán ezeket a saját példányába kézírással illesztette be néhány új, általa írt, vagy a színészekkel közösen kialakított szövegrésszel, mondattal együtt. A darab második részét a módosított, visszaemelt szövegekkel együtt újragépelték a színészek számára, ezt a viszonylag véglegesnek gondolt változatot - most már a teljes darabot - megint legépelték (ebből a változatból kapott feltehetően a Magvető Kiadó egy példányt, s ez jelent meg a Rivalda 238
