Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
mellett tölthettem el másfél évet, aki maga volt a színház. Akitől egy beszélgetésben kaptam pár mondatot arról, hogy mi a hit, és mi a szakma: ezt az agyamból, a szívemből és a vérkeringésemből soha, senki és semmi nem tudja kitörölni.”70 Tíz évvel Latinovits Zoltán halála után vállalkozott arra, hogy egy újságíró kérésére összefoglalva és összefüggően elmondja Latinovits Zoltánhoz fűződő kapcsolatának érzelmi és emberi-művészi vonatkozásait, történeteit és tényeit. A Győzelem-próbákról így beszél: „Sziporkázott mint rendező. Amikor például azt a jelenetet próbáltuk, amikor Dobák a cihák között vergődött, szerepem szerint be kell lépni a parasztház ajtaján, mutatott vagy húsz változatot, egyik jobb volt, mint a másik. A próbák persze nem fejeződtek be 2-kor. Délutáni, esti és éjszakai beszélgetésekben tovább folytattuk. Egy éjjel bekopogott hozzám: gyere át! Megittunk öt liter bort. Aztán elmentünk a lejtős kocsmába, a társalgást és az ivást ott folytattuk, s reggel hétkor a Hotel Veszprémben barna sörrel fejeztük be. Fél tízkor Zoli bement a színházba, kávét kért, leült a nézőtérre és elkezdett próbálni. Fél tizenegykor, amikor szerepem szerint összevágtam a bokám és színpadra léptem, felszólt: piásan nem lehet dolgozni! Menj haza! A mai nap én helyettesítelek. Úgy is történt. Hazamentem, lefeküdtem. Fél háromkor bekopogott: hogy vagyok? Meg voltam sértődve. Meghívott ebédelni, s elmondta: »Amikor én ennyire másnaposán próbáltam, mint te, mindig vágytam arra, hogy legyen valaki, aki hazaküldjön.«”7 Más helyen azt is elmeséli, mit mondott neki Latinovits Zoltán, mielőtt a húsz változatot bemutatta: „így egy paraszt nem jön be az ajtón.”7“ Dobák Lajos úgy emlékezett: Latinovits Zoltán értette, ismerte a színészt: mint rendező nem játszott elő a színésznek.73 Cserhalmi György úgy emlékezik: húsz változatot is bemutatott neki Latinovits Zoltán, miként lép be az ajtón egy paraszt. Biztos, hogy mindketten jól emlékeznek. Ebben az ellentmondásban rejlik Latinovits Zoltán rendezői tálentumának lényege. Rendkívüli hőfokon folynak a próbák. Jellemző: egy alkalommal, amikor két egymást követő estén játszották Szekszárdon Illyés Gyula darabját, a szabad délelőttre Latinovits Zoltán próbát írt ki Göndör Klára és Dobák La|os számára a szekszárdi színház színpadára. Kínozták, gyötörték egymást, magukat. Dolgoztak. S más is történt Szekszárdon. Szakmai szempontból látszólag semmi köze a Győzelemelőadás próbáihoz, a próbák történetéhez. De a megélt feszültség, a kirobbant pillanat drámaisága s a lappangva mindannyiukban munkáló rettegés - furcsa, kegyetlen, de pontos szó! - alkotó része a Győzelem-előadás megszületésének. Majczen Mária temetésén, 1974. november 26-án tépi föl a sebet Latinovits Zoltán: „Szívemből soha nem hullott ki egy szekszárdi éjszaka. Két-három éve lehet. Kirohantál a szállodából, és zokogva kiáltoztál: »En meg fogok halni, meg fogok halni.« Kerestünk az ismeretlen fák között, az alvó házak között, és mikor rád találtunk: énekelve, bohóckodva, táncolva próbáltuk kiűzni a gonoszt konok koponyádból...”75 Göndör Klára úgy emlékezett: azon a délelőtti szekszárdi próbán Latinovits halálra gyötörte őt, újabb és újabb ötletekkel állt elő, de mintha maga sem tudta volna, mit akar. S mert pattanásig feszültek az idegei, elvesztette türelmét, rákiabált a rendezőre: mondja végre, mit akar?70 Es ha ez a délelőtti próba azt az éjszakát követte, amikor a társulat sírva, nevetve, bohóckodva a szekszárdi parkban a közeli haláltól rettegő Majczen Máriát kereste? Es még mi minden történt 1972 februárjában-márciusában, amiről nem tudunk, amiről nem maradt írásos, bizonyító erejű „történeti” följegyzés, de akkor és ott a rendező és a színészek idegeit, alkotókedvét, tehetségét befolyásolta, meghatározta, korlátozta vagy szárnyakat adott neki? Ruttkai Éva sincs a rettenetes feszültségben élő-égő, esténként játszó, délelőttönként rendező Latinovits Zoltán mellett. Ruttkai Éva noteszéből1 ‘ kiderül: szinte minden este színpadon van, délelőtt próbál s februárban már azt is tudja: hiába kérte a Vígszínház vezetőségét, hogy március 17-én olyan darabot tűzzön műsorra, amelyben neki nem kell színpadra lépnie, kérését a Vígszínház vezetői elengedték a fülük mellett. A notesz tanúsága szerint a Győzelem bemutatójának hetében szerda kivételével minden este játszik és délután beugrópróbái vannak. Csak pillanatokra szabad. Akkor rohan Veszprémbe. Március idusán, a főpróbán is ott van: „Olyan volt, mint a Krisztus-várás... Órák hosszat folyt a megbeszélés, a meditáció arról, mit jelent ez a darab, kik ezek az emberek, akik megelevenednek, a nézőnek mennyi köze van hozzájuk, hogyan lehet ezt 236
