Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
hódolattal teli elismeréssel fogadta ezt a filmet. Nekem emberi ösztöneim tiltakoznak az ellen, amiről benne szó van.”55 Talán már a reggeli próba előtt valaki Latinovits Zoltán kezébe adta a hírlapot, de ha egész nap dugdosták előle a Szindbád-ot perverz költészetnek ítélő kritikát, valamikor, valahogy eljutott hozzá a híre. Veszprém nem nagy város. A színház is kicsi. Folynak a Különc próbái. Februárban a színházi hetilap négy folytatásban közli a Ködszurkáló Önéletírás, felhangokkal című fejezetét.56 Ez a legkevésbé vihart kavaró része a könyvnek, s Latinovits Zoltán számára minden bizonnyal erőt adóak a mosolygós kézszorítások, baráti ölelések, színésznőpuszik. Szeretik. Dolgoznak. Közben február 6-án interjút közöl a Napló Latinovits Zoltánnal. „Nyugtalansága és bizakodása azt sugallja, most már nem magányos Latinovits. Közeli terve: Németh László Győzelmének megrendezése; élete első rendezői munkája ősbemutató lesz. Készül a veszprémi egyetem Sarkadi-estjére, és talán külföldre is, filmezni... Ez viszont sokkal kevésbé foglalkoztatja, mint a Különc. Telekire összpontosítja figyelmét.”57 Szabálytalan interjú, inkább riport, az újságíró felszínes kérdéseire Latinovits sokszor megfogalmazott gondolataival, mondatfordulataival, szóhasználatával válaszol, de néhány nappal az Illyés bemutató előtt — talán — ez az újságcikk valamennyire feledteti a Szindbád-kritika okozta keserű szájízt. A bemutató napján Latinovits Zoltán a Balatonhoz, gyerekkora óta erőt adó álomtengeréhez zarándokol. Mezei Máriának írott levelezőlapja azt mutatja: felajzottan s lelkesülten készül a nagy pillanatra: „Drága Mária, János - Füred, 72. 2. 11. - Füreden, »rejtekhelyen« készülünk a mai győzelemre. A Különc ma a halhatatlanságba röpül! Szeretettel gondoltam Magukra a Balaton jegén - L. Zoli”5fi A bemutató művészi és politikai tett. Kritika és politika feszeng, kényszerpályán mozog; senki nem írja, nem írhatja le: ezt a darabot tíz éve a politika nem engedi színpadra. A kritikusok elsősorban a dráma valóságos történelmi összefüggéseit boncolgatják (soha ennyi szabadságharcszakértőt nem látott a magyar színházi kritika!), így nem kell a dráma 1972-ben lehetséges értelmezéséről szót ejteniök. A politika a szemforgatásban odáig merészkedik, hogy a Népszabadságban Aczél György barátja, beszédírója, reformkori s más kérdésekben szakértő tanácsadója ír kritikát, s úgy érzi: megérett az idő, hogy e nagyszerű darab ne csupán olvasható, de színházban is látható legyen.60 Az előadás sikeres, a kritikai visszhang eüsmerő. Mintha csatát nyert volna a veszprémi Petőfi Színház. Egy kellemetlen kritika akad: a helybéli újság kritikusa, Balogh Elemér az előadásról szólva elmarasztalja a színészeket, mert szerinte a bemutatón nem tudták - az egy Latinovits Zoltán kivételével — a szöveget, s ez Illyés Gyulával szemben megengedhetetlen.6^ A hamis vád6“ legjobban a meg sem vádolt Latinovits Zoltánt ingerli fel. Helyreigazítást követel, majd amikor ezt a lap megtagadja, bírósághoz fordul. Megkockáztatom: Balogh Elemér elleni indulatát bizonyára fokozta az újságíró korábban, a Szindbád-ról írott pocskondiázó kritikája. A bíróság márciusra tűzi ki a tárgyalást. 1972. február 12-én elkezdődnek Latinovits Zoltán irányításával Németh László Győzelem című színművének próbái a veszprémi Petőfi Színházban. 5. A rendezőpéldány első oldalán Latinovits Zoltán kézírása: 1. RENDEZŐPÉLDÁNY Latinovits Zoltán Veszprém, 1972. 1. 27. PRÓBÁK KEZDETE 1972. 2. 12. PREMIER 1972. 3. 17. Január 27. és február 12. között alakult ki tehát a végleges szereposztás, a neveket a rendezőpéldányba kék tintával írta be Latinovits Zoltán. A változásokat később zöld tintával rögzítette. Sántháné szerepét eredetileg Spányik Éva kezdte próbálni, de néhány próba után 234
