Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
a színház céljával is, és ezért választottam ezt a színházat, mert az általam ismert színháztörténetből először merészkedett arra vállalkozni, hogy egy évadban tíz magyar darabot mutasson be, amelyek közül ráadásul hat ősbemutató. Nagy bátorság, nagy felelősség.”31 Szakmai berkekben úgy hírlett: Latinovits Zoltán Veszprémben Heltai Jenő A néma levente című darabját fogja rendezni. A színház műsorterve inég az előző tavaszon elkészült, Latinovits Zoltán is ismerte a tervezett tíz bemutató címét, nyilatkozatából kiderül: A néma levente számára - a mű két klasszikusnak tekinthető előadása után - már nein mondanivalótól feszülő személyiségét megmozgató feladat. Ügy érzi: e darab színpadra állításával aligha tudna érdemlegesen újat mondani. Újat — nem a mindenáron újítani akarás, feltűnni akarás értelmében, hanem újat — szellemi, erkölcsi értelemben.32 Rendezni — ez erkölcsi feladat Latinovits Zoltán számára, nem munkavégzés, munkaköri kötelesség. Színházat, társulatot, közösséget, céhet akar teremteni, új értéket - ehhez érezte erőtlen fogódzónak Heltai Jenő bűbájos darabját.33 Elméletben már tudja pontosan, mit akar. A Ködszurkáló elkészült utolsó fejezetében (novemberben már gépelik a könyv kéziratát34) összegezte gondolatait a rendező feladatairól s a rendezésről: „A rendező az a színházi ember, aki kezében tartja a társulat és a közönség testi-lelki lakatkulcsait.”35 Most a gyakorlati megvalósítás, a bizonyítás következik. A mezsgye viszont - amin járhat - roppant szűk. A veszprémi színház műsorterve elkészült, közhírré tették, s bár természetesen szükség esetén lehet változtatni rajta, de a küldetéses évad, a beharangozott tíz magyar bemutató összképét nem látszik célszerűnek megbolygatni. Latinovits Zoltánnak választani, dönteni kell. Csak november közepén kerül pont az i-re. Siklós Olga, a színház dramaturgja 1971. november 27-én Latinovits Zoltánnak írt levelét így kezdi: „Kedves Zoli! Pár napja örömmel hallottam Péterváritól, hogy a Németh-darabot Maga fogja rendezni. A műsorra tűzés óta a darabbal nem foglalkoztam, vártam a darab rendezőjét. Ugyanis minden esetben a rendező kívánsága és munkamódszere szerint veszek részt a további munkában. Ebben az esetben is természetesen teljesen Magától függ együttműködésünk.”36 A Németh-darabot maga fogja rendezni - ebből a fogalmazásból nem derül ki: miért fogja Latinovits és miért Latinovits fogja rendezni a Németh-darabot. Tisztázatlan pont; sokan sokféleképpen emlékeznek, a történteket sokan sokféleképpen értelmezik. Siklós Olga 1986-ban így fogalmazott: „Az az igazság, hogy különösebb kedve egyik rendezőnek sem volt ahhoz, hogy Németh László Győzelem című darabját megrendezze. Maradt a Latinovitsnak. Ha annyira akar rendezni, akkor mutassa meg, rendezze meg a Győzelmet.”37 Négy évvel később, 1990-ben már árnyaltabban, az összefüggéseket érzékeltetve idézte föl az 1971 őszén történteket: „Latinovits Zoltán pedig FELADAT-ra vágyott, ezért szerződött vidékre! Olyan feladatra, amely egybevág színházcsináló álmaival. Ezeket az álmait elég világosan megfogalmazta — éppen ez idő tájt írta a Ködszurkálót. Tudtuk, mit szeretne — s nem véletlenül kérte, hogy akkor már inkább Németh László Győzelem című darabját rendezné meg. Ezt az igazgató Lengyel Györgynek szánta - de eleget tett kérésének. Megkockáztatom, anélkül választotta a Németh László-darabot, hogy el- vagy ú^raolvasta volna. Mindenesetre közelebb állónak érezte magához, mint Heltai verses vígjátékát.”3 Ablonczy László - a források megjelölése nélkül - másfajta hangsúllyal idézi föl az eseményeket: „A drámát nem ő választotta: a színház vezetése némiképp kaján várakozással is rábízta, mert más nem vállalta. Ne kerülgessük: Németh László életművének harmadvonalába tartozik, 1940 karácsonyán írta.”39 Eltekintve attól, hogy Németh László darabja nem azért tartozik az életmű harmadvonalába, mert 1940 karácsonyán írta, a kaján jelző mindenképpen igazságtalan s igaztalan. A veszprémi színház akkor tűzte műsorra a Győzelem című darabot, amikor még szó nem esett Latinovits Zoltán szerződtetéséről. Siklós Olga szívügye volt, hogy a Veszprémben már sikerre vitt néhány Németh László mű után a társadalmi drámák közül is színpadra kerüljön valamelyik40, s kínálkozott a lehetőség, hogy a városban újra Németh László ősbemutatót tartsanak. A színház vezetésének tervei szerint Lengyel György rendezte volna a darabot, Latinovits Zoltánnak a Heltai színművet szánták, feltehetően abból a meggondolásból is, hogy azzal „kezdő” rendező sem bukhat életveszélyesen nagyot. 1971 őszén a veszpré'mi színház vezetésének semmiféleképpen nem volt érdeke, hogy Latinovits Zoltán megbukjon, mint 229
