Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Németh László: Győzelem (1941)

Ila. Túlzói, anyám. - Vannak rosszabb hetei. De aztán megint összeszedi magát. Odakinn is egész vidáman beszélgetett a fiúkkal. Az ácsorgó autóra. Te, nem a Kardhányóék kis sportkocsija ez?

Laci fölvillanva. De, alighanem. Várjatok, megnézem őket a kertben. A lányok mondták is, hogy át szoktak járni a Halt csárdába. Várjatok, beugróm.

Bart. Énhozzám sosem volt őszinte. Hét éve vagyok a családban, s egyetlenegyszer sem vizsgáltatta meg magát velem.

Sántháné. Senkivel ... Most már évek óta szóba sem lehet előtte hozni.

Bart. Maga az, hogy ilyen rég tart, amellett szólna, hogy nem szervi. Az ilyenféle szívbajok, ha organikusak, nem szoktak kilenc-tíz évig eltartani.

Ila. Nem szeretem, ha ilyen borzalmas dolgokat mondasz, Ottó. Pont olyan vagy, mint egy halálmadár.

Bart. De Ilukám ... hisz épp azt mondtam, hogy ha szervi volna ...

Ila. Te ne mondj semmi olyat, amitől mamának és nekem rosszra kell gondolnunk. Gyertek, nézzétek inkább a Balatont. A mi Tihanyunk alá megint bement az ég, ahogy Icuka mondja. A két széle fölkunkorodik a levegőbe, s úgy libeg a közepére nehezedve. Lacihoz, aki a kerthelyiség felől kukkant ki. Itt vannak?

Laci. Itt, a kerthelyiségben. Az öregúr meghagyta, hogy behozzalak benneteket.

Bart. Parancsolja, mama?

Sántháné. Hát ... Laciért. Az előérzetemnek is jobb tán, ha az emberek lekötnek. Visszakiált az úton. Rudi, Ágnes, gyertek utánunk. Bemegyünk ide, a Halt csárdába. Mind a négyen be a kerthelyiségbe.

Rudolf és Ágnes, horgadt fejjel, mint akik bosszankodnak vagy veszekednek.

Rudolf. S mért gondolta meg, hogy nem nevez be a holnapi bajnokságra? Ezért gyakoroltam a bekhendeket?

Ágnes. Sajnálom, ha nem találta meg a számítását. Nem indulok.

Rudolf. De azt kérdem: miért?

Ágnes. Mert a teniszpálya simára van hengerelve, s a hálón lyukak vannak.

Rudolf. S egy vitorláséit? Holnapután lejár a szabadságom. Elviszem Badacsonyba ...

Ágnes. Nagyon suhanó boldogság lenne. Ne adja föl értem a világnézetét: egy glisszőrösnek a nőkkel is rázkódni kell.

Rudolf. Magára, éigy látom, kókasztóan hatott a topáni népfőiskola.

Ágnes. S magára hogyan hatott? Látja, ez érdekel! Nincs kedve valami hasonlót csinálni?

Rudolf. Egyáltalán. Nincs érzékem sem az istállókhoz, sem a közügyekhez.

Ágnes. Természetes, én is a maga módján gondolom.

Rudolf. Hogy az én módomon?

Ágnes. Paradicsomi módon. Csinálna egy nagy tábort valamelyik dunai szigeten. Abban senkinek sem szabadna egyetlen mozdulatot sem tenni, amelynek értelme van. Csak müllerezni, egymást masszírozni, ügetni, napozni, bukfencet hányni, vízilabdázni, konzervet enni. Maga glisszőrön hordaná, mint Kháron, a lelkeket.

Rudolf. És saját magának milyen szerepet szánna ezen a szigeten?

Ágnes. Énnekem volna egy nagy olajos amforám: abból kenném magát, hogy egyenletesen süljön le. S megdicsérném a vizet és a naplementét.

Rudolf. Jó. Nagyon jó. Egy női Morus Tamás. Még sok új oldala van? Ez a harmadik ma már, amivel meglepett. Az első az volt, hogy milyen hamisan tud énekelni.

Ágnes. S a második?

Rudolf. Azt mindig tudtam, hogy kacér, de pincérekkel, strandos fiúkkal, kertészekkel még nem kacérkodott a jelenlétemben.

Ágnes. S miről gondolja, hogy kacérkodtam? Én azt hiszem, érdeklődés és kacérkodás kizárja egymást. Lehetetlennek tartja, hogy engem valaki mint embert az ember érdekelhessen?

Rudolf. Egy nő érdeklődésébe mindig vegyül egy kis erotika ... No, nem féltékenységből mondom. Féltékeny az ember csak osztályabeliekre lehet. Ez inkább egy különös,

19