Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Németh László: Győzelem (1941)
MÁSODIK FELVONÁS Kilátó térség a Halt csárda mellett. Jobb felől a csárda fala, balról fák, szemben egy sövénykorláton túl a Balatonra boruló ég. A tóból nem látni semmit; csak az ég mutatja alatta a hatalmas vizet. A csárda és a korlát közt zöld rácsos, futás bejáró a csárda kerthelyiségébe. Előrébb a csárda kicsiny oldalbejárója a söntésbe. Előtte veszteglő sportautó. A korlát felé padnak szolgáló fatönk. Az előtérben az út szalagjából annyi, amennyin a Topánból jövők a színre beléphetnek. A népfőiskola látogatói balról érkeznek; előbb Sántháné és az asszonylánya, aztán Laci és Bart főorvos, majd elmaradva Rudi és Ágnes, leghátul Sántha a kis tiszteletessel. Jó délután. Ila. Én el is tökéltem, mihelyt visszamegyünk Pestre, kicserélem a németet. Icuka nem tanul tőle semmit. Elnézem, kérlek, azt a kis Pötyit, a tanácsoséknál, milyen gyönyörűen kér, beszél. Amellett franciául is kezdi már tanítani, s ugyanannyit fizetnek, mint én. Ez meg semmit, kérlek. Most volt az apja születésnapja, se egy német vers, se semmi. A kicsit is ő hanyagolta el. Itt nyaral Ottónak egy bőrgyógyász kollégája, annak is megmutattuk a gyerek köldökit: Kérem, nagyságos asszony, ez nem mai dolog. Itt mulasztás történt. Sántháné. Hát tudod, ritkán kap jobbat az ember. Ez olyan, mint a házasság, a másé mindig jobbnak látszik. Én már rájöttem: az ember csak hibákat cserél. De amíg fiatal, ez is változatosság. Megáll az autónál. Ila is megáll, és szuszog. Arról nem is beszélek, hogy mennyit eszik. Délután is kijár a maradékra. A mindenes csak jön, s mutatja az üres edényeket: „Nehogy rám gyanakodjék a nagyságos asszony. ” Észrevéve, hogy anyját untatja a lányügy. Megfigyelted Ágnest, milyen eleven volt? Még énekelt is velük ... Indulhatnának tovább, közben Bart és Laci is odaér. Bart komoly, professzorszabású ember. Kérlek, én nem helyeslem az ilyesmit. Nem beszélek most arról, hogy visszaéltek a szóval. Egy kasznárház meg egy marhaistálló, s kész a főiskola. Ezek az emberek azt hiszik, kaptak valamit, és nem kaptak semmit. Mi látjuk, hogy ötévi klinikai kiképzés után milyen tudatlan orvosokat küldenek ránk az egyetemről. Az egész csak arra jó, hogy egy csomó embert a helyéről kimozdítson. Paraszt már nem akar lenni, más meg nem tud: csak fuldokol. S miután a maga egyensúlya felborult, azt hiszi, az országét is fel kell borítani. Laci. Bocsáss meg, de mint szociológus, nem adhatok egészen igazat. A nép a mi főiskoláink nélkül is fölfele törekszik. Ez benne van a levegőben. Mi csak elébe megyünk, mint a pályaudvari védőnők a vidékről feljövő cselédlányoknak. Alapjában véve: forradalmi prevenció az egész. Itt van ez a kis tiszteletes. Mégiscsak más, hogy egy ilyen tejesképű káplán foglalkozik-e mindjárt kezdetben velük vagy egy pártiroda. Bart. Te mint szociológus beszélsz. S ti mindig abból indultok ki, hogy mindennek meg kell változnia. Én mint orvos azonban azt mondom, hogy a szervezet nem állhat csupa idegből meg ganglionból. A paraszt, az legyen kötőszövet, hám, izom, s ne tanuljon meg rángani, érzékenykedni ... ők is felcsatlakoznak az asszonyokhoz. Sántháné a férfiakhoz. A népfőiskoláról vitatkoztok? Én nem örülök ennek a mai kirándulásnak. Ila. Miért? Egész helyesek voltak. Az ember csak bámul: amikor én kislány voltam, azt mondták, hogy ezt a Bartókot, Kodályt meg sem lehet ép ésszel érteni. Most meg már a parasztok is több hangra éneklik. Sántháné. Apátoknak én jobb orvosságot is tudnék ennél az éneknél. Barthoz. őneki mindig voltak ilyen fantasztikus vágyai. Valami külön meredek út, ahol el lehet a többitől szakadni ... Bart. Istenem, akinek családja van, az maradjon csak a trotoáron. Az ember végre is leszámol bizonyos dolgokkal. Én is írtam serdülő koromban verseket ... Az apósom elég messze van már a pubertástól, hogy ne válogasson az életekben. Sántháné. Ő nem is válogat, csak vérzik. Azon, amit elmulasztott. Néha hónapokig csendes, aztán egyszerre csak emelkedni kezd benne valami. Nem veszitek észre, milyen megtört? Egész fekete. Mintha teli volna füsttel. 18
