Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Németh László: Győzelem (1941)
ELSŐ FELVONÁS Veranda Sántháék balatoni nyaralójában. A hátsó fal üvegtáblái le vannak véve; a párkányt verő gyümölcsfák koronája közt a pasztellkék tóra látni. A messzeségben Tihany levegőben libegő foka. A színt bal felől a veranda fönnhagyott ablaktáblái zárják le, jobbról a lakószobák fala. A bal oldali falon levő nyitott, üvegezett ajtó a följáró muskátlis platójára nyílik; a jobb oldalin egy másik ajtó a lakásba. A verandán a nádasztalon s a hozzá tartozó nádszékeken kívül egy nyitott nyugágy minden bútor. Az ablakpárkányon s külön állványokon is igen sok virág. Reggeli. A tarka abrosszal terített asztalon teáskanna, csészék, méz, vaj, csirkesült, pirított kenyér. A négy csésze közül egy érintetlen; a másikkal régebben végeztek, összegyűrt szalvéta s gyümölcshéj hever mellette; kettő most van használatban. A Sántha házaspár reggelizik a beeső napfényben. Az asszony jó negyvenes. Arcára gondok, viharok csak ráncot tudtak írni, az életkedvet nem moshatták le. Hajában több az ősz szál, mint lenni kéne; de ezt sem az öregség jeleként hordja, csak mint a virágzó anyaság koronáját. Lassan, nagy elégtétellel eszik. A mézet vékony szálban csurgatja a vajas kenyérre, a csirkedarabokat jól szemügyre veszi, mielőtt egyet a villájára szúr. Sántha Endre: nagy, komor szemöldök, a száj két szélén lelógó bajusz s betegségre valló, erősen halvány arc. Fejét tenyerébe támasztva kortyolgatja a teát: időnként egy-egy darabkát tör a száraz pirított kenyérből. Sántháné aki evés közben idáig csak a virágjait s a kék tavat nézegette, észrevéve az ura szótlanságát, kedveskedőn. A vén mókus mért nem eszik? Egy kis hideget. Valami bajod van megint? Sántha. Nem, dehogy ... Különben is eszem. A kenyeret mutatja. Sántháné. Azt a darabka kenyeret majszolod. Legalább egy mézes-vajast ... vagy gyümölcsöt. Sántha elutasítóan, a kenyeret is letéve. Nem, köszönöm. Az asztalra mutat egy kis undorral. Túl sok a gyomromnak. Elnyom valamit, s elhallgat. Sántháné egy kis hallgatás után. Aszkézis, szóval? Mosolyogva. Tüntetés a család jóléte ellen ... Már megijedtem, hogy a szíved. Úgy elhúzódsz mostanában. Sosem tudom, mikor vagy rosszul, s mikor haragszol a világra. Sántha kicsit gúnyosan. Fölösleges aggódás. Csak ami mindig. Idült dolgok ... A gyerekek hol vannak? Sántháné. Laci még alighanem alszik. Odaát volt Kenésén az éjjel. Az államtitkáréknál. Sántha. S ez alkalomra mit találtak ki? Jachtoztak holdnál és pezsgővel? Sántháné. Nem vagy igazságos hozzá. Társadalmi robot az egész, ő unja legjobban. A főnökét akarja megpuhítani a maga terveinek. Sántha. Népjólét, amelyet a jóléti államtitkár kislányaiból kell kitáncolni ... S Ágnes? Sántháné. Gyakorol Rudival. Sántha ránéz. Szóval, gyakorol ... Kicsit elmaradtam a világtól. Nem mondanád meg, mit gyakorol, és ki az a Rudi, akivel gyakorolja? Sántháné. Tetteted magad. A teniszt gyakorolja. Holnap kezdődik a Balaton-bajnokság. Sántha. S van esélye? Sántháné. Rudi azt mondja: igen. A bekhendjei nagyon szépen fejlődnek. Sántha. No, lám: a bekhendjei. A többi után ez a dicsőség is fenyeget még. A lányom maholnap bajnoknő lesz. Sántháné. Nem értelek! Most már a teniszre is haragszol. Régebben nem győzted dicsérni. Hogy egy istennőfej hordására egyenesíti a csigolyákat. Sántha. Ezt mondtam? Nem Rudi véletlenül? Látva, hogy Sántháné elfordul, a kezére teszi a magáét. Na jó, ne hörkenj föl. Igazán nincs kedvem vitatkozni. Tény azonban, hogy ez a Rudi név semmiféle alakot, még árnyat sem képes az agyamból felidézni ... Annyian sürögtek itt az asszonylányod első bálja óta, hogy rég abbahagytam már a természetrajzi számontartást. Sántháné jólelkű nevetéssel. Márpedig jó lesz figyelned. Vöd ugyanis csak kettő lehet, s abból az egyik már megvan. 9
