Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Németh László: Győzelem (1941)

Sántha meglepetten. S eltökélésed szerint ez lesz a második.

Sántháné. Nem is képzeled, milyen komolyan veszi ezt a kis taknyost.

Sántha. Annyira, hogy gyakorol vele. Ezt gyakorolják tenisz közben. De hát melyik az a fiú? Én nem emlékszem itt egyre sem, aki megérné, hogy a lányommal gyakoroljon.

Sántháné. Az a konstruktőr ... Szőke, fölfele fésült haja van.

Sántha. Az a szemüveges? Hogy is hívják? Valami bolondság van a nevében.

Sántháné. Héthársi Rudolf.

Sántha. Na, látod, már emlékszem. Héthársi és Rudolf. Épp a fordítottja, mint ha valakit Krausz Árpádnak hívnak.

Sántháné. Meg sem nézed, azt sem tudod, ki, s már gúnyolódsz rajta. Ahelyett, hogy azt kérdenéd: milyen és kicsoda.

Sántha. Mért kérdezzem? Ha te egyszer gyakorolni hagyod. Kétségkívül igen jó modorú, tisztes jövedelmű, biztos előmeneteli!, az életben helytálló, a családban papucsolható ... Mi is, mit mondtál? ... Fogalmazó? Katonatiszt?

Sántháné. Mérnök ... Konstruktőr.

Sántha. Nem vagyok kíváncsi rá!

Sántháné. Egyszóval: nem tartod fontosnak, hogy mielőtt beszélnél, megismerd?

Sántha. Nem. Egyszerűen nem érdekelnek a vejeid.

Sántháné. Apja vagy a lányodnak, kell, hogy érdekeljen.

Sántha. Most, egyszerre? Miért? Hogy elmondhasd: Bandimnak is nagyon tetszik a fiú. Nem, nekem eleve nem tetszik. De ez éppoly keveset számít, mint hogy Laci államtitkára sem tetszik. És az Ilonka házassága sem tetszett. Annyira nem tetszik, hogy nem is küzdők már ellene. Ti réges-rég nélkülem éltek. Ami tinektek fontos, az meglesz: a családfő ott lesz az eljegyzésen. S a Héthársi gyerekeket éppúgy az ölembe veszem, ha ugyan megérem, mint Bart úrnak, a másik vömnek a gyermekeit.

Sántháné. De hát mit akarnál te? Csak azt mondanád meg egyszer világosan, mi a kívánságod? De ez a legkönnyebb: mindent rám hagyni, s mindent leszólni.

Sántha. Volt idő, hogy megmondtam, mire vágyom. Most már nem vágyom semmire.

Sántháné. Még mindig az? Azt hittem, végre kigyógyultál. Olyan rég nem beszéltél ezekről a dolgokról. De te már csak ilyen gyerekként halsz meg. Üresen iszod a teát, mert néhány esteli csirkemaradék van az asztalon...

A bal oldali üvegfal alatt Ágnes hangja: „Maga nem is beképzelt..." - Rudi hangja: „Szóval,

nem kísér el.” — Ágnes hangja: „Na, hallja... Ellenben, ha följön, megmutatom az új

strandképeimet. ”

Sántháné a közeledő hangokat hallva, az urához, ők azok. Megkérhetnélek, hogy ne légy utálatos?

Sántha. Mintha csak én volnék a nyolcadik hárs.

Ágnes és Rudolf huzakodva a lépcső felől. Ágnes hátratartja a teniszütőjét; Rudolf abba kapaszkodva húzatja föl magát. Háttal jönnek be. Rudolf veszi észre az öregeket.

Rudolf. Bocsánat ... Talán nagyon is fesztelenek vagyunk.

Sántháné kedvesen. Tessék csak ... Mi sem szaggatjuk a köntösünket.

Rudolf kezet csókol. Kata méltóságos és köntösszaggatás ... Sántha elé lép. Engedelmet, Endre bátyám ... Olyan ritkán látjuk Endre bátyámat. Bizonyára most is valami nagy munkán dolgozik.

Sántha. Most sem, mint ahogy sohasem. Nem szoktam nagy munkán dolgozni.

Rudolf. Tudjuk. Havasalföld és Erdély kapcsolatai a tizenhatodik században.

Ágnes. Moldva és Havasalföld.

Rudolf zavartan. Nem Erdély?

Ágnes. Moldva, Havasalföld és Erdély.

Sántha. Tán hagyjuk ezt. Ágneshez. Teniszeztetek? Hallom, hogy Héthársi gyakorol veled. Van szíves gyakorolni a leányommal?

10