Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)

III. Magnézium villan a színpadon

4

III. MAGNÉZIUM VILLAN A SZÍNPADON Rekonstruáló fényképek a színházakban (1900 k.-1960-as évek k.) 21

A világban az első színpadi fotót - mai ismereteink szerint 1872-ben készítették Manchasterben. Az V. Henrik egyik csatajelenetét fényképezték le. 1880-ban New Yorkban már teljes színpadképet rögzítettek fényérzékeny lemezen.

Magyarországon az első híradás 1890-ből származik, mely színpadon készült felvételről számol be. A Nemzeti Színházban a magyar színjátszás 100. évfordulójának tiszteletére játszott előadáson készült az a fotó, mely átrajzolva, metszetként jelent meg a Vasárnapi Újság 1890. november 9-i számában.

Az 1910-es években már szinte egyenlő arányban készülnek műtermi és színpadi (rekonstrukciós) jelenetképek. Azt azonban megfigyelhetjük, hogy a színpadi képeken is igyekeznek ugyanúgy állítani, komponálni a figurákat, mint korábban a műteremben. Ebben, a néhány évig tartó átmeneti időszakban az új technikai lehetőségeket még nem követte a vele adekvát stílus, modor. A magnéziummal, majd később kézi reflektorral világított jelenetképek merevek, statikusak, a kemény, egy irányból jövő fénytől meszes, lárvaszerü arcokat produkálnak.

Aztán a huszas évektől világosan különvált , kettészakadt a két stílus. A nevesebb műtermi fényképészek, akikhez még rang és mód volt járni, változatlanul készítették a műtermi, jelzett díszletű, hátterű, jelmezes alakos és portréképeiket, melyeket az előző periódusban megszoktunk tőlük. Ezek gyakran utólag kifestve, montírozva, átdolgozva kerültek ki a kezeikből, s nem kevés invencióról és briliáns technikai tudásról tettek tanúbizonyságot. Dolgozott még továbbra is Strelisky, Angelo, Gaiduschek Erzsi, Vajda M. Pál, s akadtak mellettük olyan fényképészek, akik bár megtartották korábbi műtermüket, vegyesen, fele-fele arányban publikáltak műtermi és színpadi fotókat. (Labori, Mészöly, Halmi. . .) Azok ellenben, akik nem rendelkeztek minden igényt kielégítő műteremmel, vagy nem voltak divatban, azok témát és megélhetést keresve az illusztrált lapok mellé szegődve külsősként szinte mindent fényképeztek. A Színházi Élet, a Délibáb és még pár lap jó piacnak bizonyult néhány fényképész számára, s akkor ezek lassan szakosodni kezdtek a színházi fotóra. Ők voltak azok, akik elmentek a színházakba és minden premiert megörökítettek, oly módon, hogy a felvonások közti szünetekben a rendező beállított egyegy kulcsjelenetet, azt a jelenlévő fényképészek közel azonos szögből, magasságból megörökítették és ez volt a színházi fotó. Tisztelet a kivételnek, de ezek közt már kevesebb tehetséget, fotográfusi leleményt, szakmai bravúrt lehetett észrevenni. A huszas évek fordulóján a híres riporter, Jelfy Gyula sok színházi fotót készített ily módon, de Papp Rezső, Harsányi, Alexy is közéjük tartozott. Valamelyes átmenetet jelentett a műtermi és a színpadi fotó közt az a módszer, melyet Strelisky honosított meg 1915 körül a Színházi Élet hasábjain. Hagyományosan beállított, jelmezes műtermi képeit az alakok körvonala