Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)
II. A színház a műterembe megy
Színészek vizitkártyá kon, ka binetportrékon és levelezőlapokon (1860 k.-1 91 0 k.) 17 Angelo (Funk Pál) az egész magyar fényképezés egyik kiemelkedő alakja, eredeti személyisége volt. Tízévesen kezdett a fényképezéssel foglalkozni, de tehetségesen rajzolt, s így a fényképezés mellett képzőművészeti tanulmányokat is folytatott Münchenben, Carl Bauer portréfestő iskolájában. A leg kiválóbb fényképészek műtermében gyakorolt ezután Hamburgban, Párizsban, Londonban. Amíg nem nyitott saját műtermet Budapesten, főleg divattervezéssel foglalkozott. „... Naponta kapjuk az érdeklődő leveleket hölgyolvasóinktól, de különösen színésznőktől Angelo dolgában. . . Angelo európai hírű kosztümtervező. A háború kitörése előtt künn élt Párizsban és. . . a nagy párizsi divatszalonok megbízásából tervezett kosztümöket. Egy-egy színpadi toalettje néha mesés árakon kelt el ... Angelo most katonai szolgálatot teljesít Budapesten. A háború elzárta előle a párizsi piacot, s most a semleges országok leghíresebb divatlapjai közük krációit. . (12.) 1919 novemberében nyitotta meg első fényképészeti műtermét. „. . . Angelo új műtermet nyitott a Vilmos császár út 14. alatt, közvetlenül az Andrássy úttal szemben, és ez a műterem maga is látványosság. A régi házban. . . már a műterembe való belépéskor meglepetés éri a látogatót. Az egyik meglepetés az, hogy nehéz belépni ebbe a műterembe, mert mindig felvétel van. Ami szép asszony, színésznő, művésznő Pesten és Budán van, az mind Angelonál ül modellt a képéhez. . . Angelónak különös és érdekes specialitása a női portré. Nem csak az arcokat fotografálja le, a lélekből, az individualitásból is belevisz mindent a képbe. Modelljét nem ülteti azonnal a gépe elé. Előbb elbeszélget vele, kiismeri lényét. . . Azután következik az ezekhez alkalmazott dekoráció és végül, amikor hosszas próbálgatás után megtalálta a legmegfelelőbb poset, megtörténik a felvétel. Innen van az, hogy Angelo minden képe egy-egy önálló műalkotás. .(13.) „Hetenként kétszer, háromszor, ahány premier van, a Vilmos császár út járókelői csodálkozó és vágyakozó pillantásokat vetnek fel Angelo műtermének hatalmas üvegfalára, amely mögött tündéreknek felöltözött hölgyek előtt bókolnak festői pózban kosztümös gavallérok. Amikor Angelónál fotografálás van, megakad a forgalom a Vilmos császár úton..." - olvashatjuk egy 1922-es Színházi Életben. A színészek köztudomásúlag nehezen tűrik, hogy fényképezzék őket, de mégis mindig fényképezkednek, mert ez hozzátartozik a „Színészeiéihez. Néhány véleményt gyűjtöttem össze, miként nyilatkoznak Angelóról a kor vezető színészei: „Fedák Sári: Nem szokásom senkiről sem magasztaló szavakat mondani, s most is csak Angelo kedvéért térek el szokásomtól, hogy megmondjam,
