Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)

II. A színház a műterembe megy

18

Színészek vizitkártyákon, kabinetportrókon és levelezőlapokon

(1860 k.-l910 k.)

mennyire szeretem őt. Nálá jobban engem még soha senki sem fotografált..Ahhoz, hogy ezt a kijelentését kellően értékelhessük, tudni kell, hogy évekig Strelisky volt az egyetlen fényképész, aki Zsázsát megörökíthette képein.

Beregi Oszkár: Angelo azon kevesek közé tartozik, akik a fényképező ipart művészetté emelik és egyéni meglátásokkal a képzőművészethez viszik közel. Góthné Kertész Ella: Angelo fotográfiáinak művésziessége szerintem leginkább abban nyilvánul meg, hogy az ő képei sohasem lesznek divatjuk múlt ócskaságok (mint a fényképek általában), még akkor sem, ha divathölgyet ábrázol is. Angelo úgy tudja stilizálni alakjait, hogy ezek mindig érdekesek és művésziek maradnak..." (14.)

Angelo a húszas évekre igazi sztárfényképésszé válik. Színészeknek, művészeknek, a társasághoz tartozóknak rangot jelentett, ha Angelo fényképezte őket. Különösen jó viszonyt alakított ki a színházi lapokkal, a Színházi Életben vannak olyan évfolyamok, ahol félezernél is több Angelo fotót közölnek egy év alatt. Itt jelent meg ez az 1928-as vicc is: „A Belvárosi Színház tagjai fotografálásra föl vannak rendelve Angelóhoz. Már 10 órakor mindenki felöltözve várja a felvételek kezdetét, csak Honty Hanna hiányzik.

Elmúlik tizenegy, tizenkettő, az óramutató már az egyes felé közeledik. Delly Ferenc szó nélkül vetkőzni kezd.- Miért vetkőzöl? - kérdi Berky Lili.- Azért, mert mire Honthy megérkezik, úgyis kimegy a ruhám a divatból". (15.)

Érdekes egyénisége volt a színházi fényképezésnek a korán elhunyt Mártonffy Gyula. Apja a Nemzeti Színház tagja volt, s fiát is szinészakadémiára járatta, a fiú ellenkezése dacára. Egy évig bírta az ifjú Mártonffy, aztán elment fényképésztanoncnak. Kiss Józsefnél tanult, s felszabadulása után Ellinger Illés Erzsébet téri műtermébe került. Klösznél, majd Streliskynél is dolgozott, mielőtt önállósította volna magát. Műtermét a Koronaherceg utcában (ma Petőfi Sándor utca) nyitotta. „. . . Remek munkái nagy feltűnést keltettek, és méltán, mert a beállítás és a megvilágítás valóban művészi volt.... Abban az időben rendezte a legmagasabb arisztokrácia a „karusszelt" (lovagjátékot) és Mártonffy fényképezte őket csoportokban és egyenként is. Ennek révén vált ismertté műterme a legelőkelőbb körökben. Műtermét néhány év után lebontották a házzal együtt, és új helyén már nem tudta korábbi sikeres üzletmenetét produkálni. Lassan elszegényedett, betegeskedett, és negyvenöt évesen meghalt. Színházi fotói a kor átlagszínvonalát meghaladó módon készültek, kicsit kevesebb gondot fordított a kellékekre és többet a színész által megjelenített alakra. Az ő üzletében volt egyébként Rátkai Márton, havi 80 korona fizetésért, aki apja kívánságára kitanulta a fényképészszakmát Uher Ödön műtermében,