Nagy Adrienne: Köszöntünk, színház, szép tündérvilág! Jelenetek a magyar hivatásos színjátszás 200 éves történetéből. Kiállítási kalauz (Budapest, 1990)
lak, de ezúttal az előadásoknál is jobban érdekelte az embereket a való élet. Színészeink jórésze nemzetőrnek állt, sót Egressy Gábor kormánybiztos is volt. Egressy Gábor, akinek rekonstruált öltözőjére most pillantást vethetnek, az egyik legjelentősebb egyénisége színháztörténetünknek. Református pap édesapja flát is lelkésznek szánta, de ő inkább Thália szolgálatát választotta. Vándortársulatoknál működött, a kassai társulatnál már megismerhettük. A híres trupp szétválása után ő a kolozsvári résszel tart, ám 1835-ben csatlakozik a Várszínházban működő s már említett budai társulathoz. 1837-ben Bécsbe gyalogol, hogy a német színészet kiválóságait tanulmányozza. Ugyanebben az évben nyílik a Pesti Magyar Színház, amelynek az egyik legismertebb színésze lesz. Kitűnő elméleti és gyakorlati művész, de érzékeny egyénisége gyakran súrlódásokhoz vezet, igy sokszor hagyja el színházát, hogy vidéken éljen el sikereket. Tanulni vágyása Párizsba vezérli, ahol Rachel játékában gyönyörködhet. Tapasztalatairól cikkekben számol be. Jótollú színész, 1860-ban lapot is indít: a „Magyar Színházi Lap” támogatás hiányában megszűnik; pedagógiai ismereteit azonban az 1865-ben létrehívott Színitanodában tanárként hasznosíthatta, ó maga írta A színészet könyve c. elméleti vezérfonalat tanítványai számára. E mellett jó rendező is volt. Belekóstolt a politikába. Az emlékezetes március 15-1 előadáson ő Játszotta volna Peturt, ám amikor a közönség félbeszakította a II. felvonást és a Nemzeti dalt követelték, Egressy fekete atillába bújt, kardot kötött és úgy szavalta el tomboló lelkesedés mellett. Részt vett Kossuth toborzó kőrútján is, majd a szabadságharc bukása után Törökországba menekült, hisz mint kormánybiztos és forradalmár nagy veszélynek volt kitéve. Keserű tapasztalatait Törökországi naplójában írta le. Egy év múlva kegyelmet kapott és hazatért. Mindenesetre a színpadtól eltiltották és csak 1854-ben léphetett fel legközelebb, a Lear király címszerepében, amelyben az öltözőasztal felett függő Vízkelety Béla-rajzok egyikében is látható. A képen középen (Marastoni József kórajzári) az érett Egressy Gábor néz oldalra; körülötte nyolc legfontosabb szerepében ábrázolták: a Lear mellett mint Coriolán (Shakespeare), Bankár (Hugó Károly: Báró és bankár), Péter cár (Seribe: Cámő), Brankovics György (Obemyik Károly darabjának címszerepében hunyt el 1866-ban), Krumm Éliás (Kotzebue: Legjobb az egyenes út), Grítti (Szigligeti Ede) és Hamlet látható itt. A tükrös, gyertyákkal ellátott, márvány színházi öltőzóasztal a közhiedelemtől eltérően nem Egressy, hanem egyik pályatársnőjének a tulajdona, de a színészé épp ilyen lehetett. Az asztalon levő szép intarziás fa sminkdoboz és a horgolt nyakkendő viszont biztosan Egressy Gábor tulajdona volt. A forradalom eltiprása után is folytatódott az élet a színházakban. Noha a passzív rezisztenciát választotta a közönség, mégis a nemzet temploma összekötötte őket. A második „nemzetis generáció” tagjai közül a székely származású, a kortársak álltai nem igazán szépnek tartott Feleki Miklós 1852-ben került a színházhoz. Hős és jellemszínész, majd francia darabok gavallérjaként szerez népszerűséget, darabot is írt, franciából fordított, rendezett. Hat évvel szerződtetése után nagy sikerrel alakítja Szigligeti Ekle: Mátyás király lesz Egressy rendezte premierjének címszerepét (Rohn Alajos litográfia). 8
