Nagy Adrienne: Köszöntünk, színház, szép tündérvilág! Jelenetek a magyar hivatásos színjátszás 200 éves történetéből. Kiállítási kalauz (Budapest, 1990)
Shakespeare: Rómeó és Júlia, Gondol Dániel fordításában először 1844. április 17-én mutatkozott be a Nemzeti Színházban. A boldogtalan szerelmeseket egy akkor még boldog házaspár, Lendvayék Játszották. Idősebb Lendvayné Hivatal Anikó mint Júlia kitűnő volt, hisz igazi sikereit a drámai szende szerepkörben aratta (Barabás Miklós biográfiája). Vörösmarty Mihály kora legkitűnőbb színésznőjének tartotta. Színháztörténeti érdekesség, hogy tizenkét év múlva, 1856-tól ismét Lendvay-házaspár játssza a klasszikus szerelmespárt. A .szép Marci", ahogy Id. Lendvay Mártont nevezték, és Hivatal Anikó fia, ifi. Lendvay Márton vette át apja örökét, anyósa szerepét pedig a bájos ifjabb Lendvayné Fáncsy Ilka (kettős szerepképük a darabból Rohn Alajos biográfiája. — OSzK SzT). Az itt látható kép házasságkötésükkor készült. Fáncsy Ilka Bulyovszkyné Szilágyi Lilla után játssza a szerepet. Bulyovszkynét Laborfalvi Róza szorította le a honi színpadokról, s így a drezdai és müncheni udvari színházakban találta meg sikereinek színhelyét, bár ez a magyar színjátszásra nézve bizonyára nagy veszteség volt. Barabás Miklós, művészeink nagy megörökítője bájos pózban ábrázolta Vahot Imre: Mária királynő c. drámájának címszerepében (Barabás—Rohn litográfia). Am nemcsak Shakespeare volt kedvelt a világirodalomból. Kevésbé irodalmi, ám Jó szereplehetőségeket rejtő darabok is megfordultak a Nemzeti színpadán. A nagymúveltségú, rendezőként is kiválónak tartott jellemszínész, Fáncsy Lajos 1844. december 16-tól figyelemre méltó sikerrel alakította Dumanoir—D’Ennery: Don Caesar de Bazan c. színművében Don Jósé de Santarem szerepét (Barabás—Walzel színezett litográfiája). Katona József saját korában méltatlanul mellőzött, nemzeti drámánkká előlépett Bánk bánját először 1833-ban tűzték műsorra Udvarhelyi Miklós jutalomjátékaként Kassán, majd 1834-ben Kolozsvárott. A Nemzeti Színház már soha többé nem bánt vele mostohán: 1839-ben Egressy választja jutalomjátékul, de igazi fénykorát akkor éli, mikor a 40-es években id. Lendvay Márton játssza a címszerepet (Barabás Miklós biográfia — OSzK SzT), és a színház legünnepeltebb tragikája, a fejedelmi alakkal, mély zengő hanggal és intenáldotta tehetséggel rendelkező Laborfalvi Róza alakítja Gertrudot (Barabás Miklós biográfiája — OSzK SzT). Ebben a szereposztásban hirdették meg a pesti forradalom gyönyörű napján, 1848. március 15-én is. Érdekes módon az aznap eldöntött .cenzúramentes” előadás tiszteletére is készült plakát, ami csak a legutóbbi időben került el. S míg Táncsics Mihályt börtönéből kiszabadította az eufórikus állapotban levő nép, a színház nézőtere — az ígéretnek megfelelően — teljes fényárban úszott. A meghirdetett klasszikust felváltotta a napi aktualitás, és a vándorszínész Benke .Atyus" lánya, a hajdan volt Benke Judit, aki a pletyka szerint a régi időkben az est szép Bánkjával állt közeli kapcsolatban — azaz Laborfalvi Róza nem intrikált a bán felesége és Magyarország ellen mint .gaz meráni". E felejthetetlen pillanatban rátüzte a nap és az esemény szimbólumát, az emléksarkunk atilláján látható kokárdát a .Miksa’-színházi titkár. Szigligeti Ede keblére. Azonban nemcsak kollégáját tüntette ki kegyével a szép színésznő, egy másik kokárdával, a nézőtér lelkes helyeslése mellett a kor íróját, Jókai Mórt tisztelte meg. Még abban az évben összeházasodtak. Az 1848—49-es forradalom idején természetesen a színház személyzete is részt vett az eseményekben. Esténként aktuális alkalmi darabokat játszot-7
