Nagy Adrienne: Köszöntünk, színház, szép tündérvilág! Jelenetek a magyar hivatásos színjátszás 200 éves történetéből. Kiállítási kalauz (Budapest, 1990)

munkája mellett küzd a magyar nyelvű teátrumért, csak utána válik hivatásos színjátszóvá.

Az engedélyekért folyó huzavona igen költséges volt (1. tárlóban: Feljegyzése mindenneműjövedelemnek és költségnek... 1791 —92 — PmL tulajdona), végül azonban eredménnyel zárult. A közben kissé átalakult színjátszó társaság (1. tárlóban: A Magyar Játszó Társaságnak 1792. volt tagjai és azoknak fizetései — PmL) kibérelte Reischl ácsmesterfaszínházát, és 1792. május 5-töl kezdve megindulhatott a folyamatos magyar nyelvű és hívatásos színjátszás. Az írásban Is lefektetett kötelességekkel szabályozott társulat (tárlóban: A játszó személyeknek kötelességei — PmL) nemcsak divatos német színdarabokat játszott magyarul, hanem például bemutatták Bessenyei György Filozófusát (színlapja — OL), eljátszották a Romeo és Júliát (Lózséknak kasszajövedelme... — PmL), és nagy sikert arattak az elsó magyar daljátékkal (Pikko herceg és Jutka Perzsi színlapja — OSzK SzT), amelyhez Szalkay Antal írta a szöveget és Chudy József pesti karmester a zenét. A színészek közül — Kelemen László mellett — kiemelkedő volt a szép tragika, Rehákné Moór Anna [Donát János (másolat) — olajfestmény], és Itt játszott Kelemen nagy ellenfele, a kitűnő jellemszínész és az életben intrikus, hírhedt Sehy (Kemény) Ferenc (hitelesnek tűnő arcképe kinagyítva a Martinovlcs-fáról, Cenner Mihály jóvoltából.). Sehy a Martinovics Ignác-féle mozgalom besúgójaként vált ismertté.

Az 1796-ban feloszlott társulat tagjai részint Szegedre, Debrecenbe, Nagyváradra, illetve Losoncra, részben Erdélybe mentek szerencsét próbálni. A Királyhágón túl a Kelemen-féle társulat pest-budai második indulásával egyidőben alakult színtársulat, amelyre valószínűleg szintén a felbomlás várt volna, ha nem olyan keménykezű patrónusuk van, mint id. báró Wesselényi Miklós (rézmetszet— MNM TKCs), és nem olyan Intelligens, fanatikus színészrendezó-író-fordító egyéniség tanítgatja és tartja keményen kézben őket, mint Kótst Patkó János (Láng Ádám színészkollégája készített róla ceruzarajzot), akinek a színjátszásról alkotott véleménye megelőzte korát. Ez a társulat mutatta be végül a Kazinczy-fordította, prózában Írott Hamletét Kótsi Patkóval a címszerepben (1794. augusztus 27-i előadás színlapja — OSzK SzT). Velük dolgozott az ismert és kedvelt komikus, Jancsó Pál (tusrajza — OSzK SzT).

Wesselényi báró felismerte, hogy Kelemenék szétszóródása után a magyarországi magyar színjátszás veszélyben van, ezért két csoportra osztotta társulatát, az egyik Erdély egész területén játszott, a másik 1807-ben Emyl Mihály vezetésével Pestre ment, ahol átmenetileg sikerült megtelepednie.

Az Erdélyből kiinduló rajok, újabbakkal egyesülve különböző vándortársulatokká szerveződvén egész Magyarországon apostolává váltak a magyar nyelvnek és Tháliának.

Az elsó, valóban a magyar nyelvű színjátszás otthonának épített színház Kolozsvárott, a Farkas utcában nyílt meg 1821. március 12-én Theodor Körner magyar témájú, Zrínyi c. drámájával, amelyről Kölcsey Ferenc dramaturgiai értekezését írta (színlap). A második teátrum-épület Miskolcon született; 1831-ben Kisfaludy Sándor szervezőmunkájának eredményeképpen Balatonfüreden is épült színház. A vándortársulatok közül kiemelkedő jelentőségű volt a kolozsvári és a miskolci társulat tagjaiból alakult Erdélyországi Dal- és Színjátszó Társulat, amely 1828 és 1833 között Kassán telepedett meg. A társulat tagjai közé tartozott Déryné Széppataki Róza, az első „sztár". Naplója

4