Nagy Adrienne: Köszöntünk, színház, szép tündérvilág! Jelenetek a magyar hivatásos színjátszás 200 éves történetéből. Kiállítási kalauz (Budapest, 1990)
Hilda és Várkonyi Zoltán. Várkonyl nevéhez fűződik a korszak legszínvonalasabb vállalkozása, a rövid életű Művész Színház. A színházak műsora nagyon ellentmondásos volt: a repertoár részint a magyar- és a világirodalom klaszszlkus drámáiból, másrészt sematikus-dogmatikus szovjet darabokból állott. A színházakban is fokozódott az Ideológiai nyomás, ami a legkitűnőbb művészeket megalázó szituációkba kényszerítette (pl. az ún. „török-ügy"), amely igazolta Békeffl László szellemes megfogalmazását, miszerint „az orosz »felszabadítók« olyanok voltak, mint az az életmentő, aki a vízben fuldoklót kihúzza a folyóból és beteszi száradni egy égó házba". Az Igazi művészek azonban a méltatlan színházi és emberi szerepekben Is Igyekeztek tehetségük legjavát adni. A „szocialista realizmus" képzőművészeti vetületét többek között a szerepképek, például Szlovák György szénrajzai illusztrálják. Az aktuális politikai müvek közül Jellemzó sikere volt a Nemzeti Színházban, 1949. március 15-én bemutatott Az ijjú gárdának. A szereplók között volt Módi Szabó Gábor és a tragikus körülmények közt, fiatalon elhunyt óstehetség, Soós Imre. A Hétköznapok hősei a Belvárosi Színház előadása ugyanebben az évben. Pándi Lajos szerepképét állítottuk ki belőle. 1952. április 4-én mutatta be a Nemzeti a Felejthetetlen 1919-et. Pásztor János Lenin-maszkja élethúre sikerült. A klasszikus színházi előadások közül többek között sikeres volt Major Tamás Tartuffe-je, Gobbi Hilda Ljubov Jarovaja szerepében Is megnyerte a közönség tetszését. A Shakespeare-vígjátékok közül a Nemzeti 1947-ben, a Győzelem napján mutatta be a Vizkeresztet Tapolczai Gyula, Szigeti József színészdlnasztiájának utolsó tagja. Vízvári Mariska fia szereplésével. 1952- ben a Sok hűhó semmiért-ben Raksányi Geüérínek, a ma is méltán népszerű „Kutyu"-nak szintén sokat tapsolt a közönség. Különleges sikerként tartja számon az emlékezet Szabó Sándor Cyrano alakítását a Magyar Néphadsereg Színházára átkeresztelt Vígben 1952-ben [Krétarajz). 1948-ban a Nemzeti Színház balatonparti pihenése során még mindenki vidámnak látszik a korabeli karikatúrák szerint. Gábor Miklós már akkor is festegetett (néhány müvét ezen a kiállításon Is megtekinthetik), mellette első felesége, Rákosi Mária színésznő. Tókés Anna és Szörényi Éva.babázik". Varga Mátyás díszlettervező „szélességi", Magyar Bálint főtitkár „hosszúsági" méreteit karikirozza ki a rajzoló. Ungváry László sakkozik. Sulyok Mária napozik. Bartos Gyula, a színház 1932 óta örökös tagja viszont a kádban „pihen". Újlaki László addig dajkálta ekkor még csecsemő fiait, míg belőlük is színészek lettek. A Kossuth-díjasok, a vízben is Kossuth-díjasok: Somlay Artúr, Bajor Gizi és Major Tamás. A sztálinista diktatúra Időszakában nem születhettek ilyen kedves karikatúrák. Rákosi Mátyás és a Révai József-fele kultúrpolitika kegyetlen időszakát elsöpörte ugyan a szerencsétlenül vérbe fojtott 1956-os forradalom, s az ezt követő időszak már inkább jelenkorunkhoz tartozik. A kiállított reprodukción látható, porfelhőt árasztó robbanás szinte Jelképes. 1965-ben felrobbantották a Nemzeti Színház, az 1908-ig működő volt Népszínház épületét Kiállításunk utolsó része színházi, Illetve színészkollégák képzőművészeti alkotásai, továbbá a bemutatott néhány színész kellékei, emléktárgyai, általuk Ihletett használati-, Illetve dísztárgyak segítségével emlékezik néhány nagy18
