Nagy Adrienne: Köszöntünk, színház, szép tündérvilág! Jelenetek a magyar hivatásos színjátszás 200 éves történetéből. Kiállítási kalauz (Budapest, 1990)

szerű művészre és jelentős előadásra. E sorból is sokan kimaradtak. Azonban ha helyszűke miatt e kiállítás nem is teszi, de alakjukat és alakításaikat megőrzik a fényképek, újságok, könyvek, televíziós felvételek, filmek, és újabban a videófelvételek s mindennél erősebben — az emlékezet. Hiszen — ahogy utolsó lemezén Ruttkai Éva énekli pályatársa, Halmágyi Sándor szavait — csillagok örökké élnek, / Nem fogynak el, mint az élet."

Közelmúltunk legnagyobb személyiségei pályájukat általában az ötvenes években, sőt legtöbben még a második világháborút megelőzően kezdték. Ruttkai Éva például gyermekszínészként Lakner bácsi színházában. A 60-as, 70-es évek méltán népszerű művésznője eljátszotta a magyar és a világirodalom színpadi műveinek legnagyszerűbb szerepeit. A sok forró siker között a színháztörténet példaértékűnek tartja Heltai Jenő: A néma levente ZUtájának szerepében, amelyet 1955-ben mutattak be, de szép monológjait Ruttkai Éva előadóestjein később is felidézte. Láng Rudolf díszlettervező olajfestményen örökítette meg ebben a kedves szerepben (magántulajdonban).

A klasszikus előadások közűi most sem hiányozhatott Shakespeare, és a mi színháztörténetünket is — Kótsi Patkó Jánostól Ódry Árpádig és tovább kísérő — Hamlet sem. A nemzetközi elismerést kiváltó, 1962-es előadás a Madách Színház produkciója volt. Az emlékezetes siker Gábor Miklós címszerepéhez kapcsolódik, akit ebben a szerepben festett le a színész-festő, Deák B. Ferenc (magántulajdonban) és ugyancsak ő örökítette meg a Poloniust alakító Ajtay Andort.

A másik népszerű Shakespeare-múvet, a Romeo és Júliát 1963-ban mutatta be a Vígszínház. Címszerepeit az életben is klasszikussá vált szerelmespár, Ruttkai Éva és Lattnovits Zoltán játszotta. A Színészkirálynak is nevezett művész építészmérnökként kezdte pályáját. Emlékezetes alakításainak hosszú sorát kerékbe törte tragikus halála. Deák B. Ferenc festményén Latinovits Zoltánt több szerepben örökítette meg egyszerre „A színpad varázslója” címmel.* ^A modell’ nemcsak nagyszerű színész, hanem közelmúltunk legszebben verset mondó előadóművésze volt (*magántulajdonban). Színházért pörölő elméleti írásai is figyelemre méltóak. Igazságért küzdő, érzékeny egyéniség volt, a magyar színháztörténet egyik legnagyobb alakja.

Deák B. Ferenc negyedik kiállított festményén is olyan nagy művész szerepel, aki pályíutását jóval a második világháború előtt kezdte. Sulyok Mária először „vamp", majd nagyasszony volt és maradt. Kiemelkedő alakításai közül az 1959-es Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása címszerepét emelhetjük ki, de nemzetközi sikert Örkény István Macskajátékának Orbánnéjával aratott.

Gábor Miklós Nemzeti Színházbeli „Dandin György"-sorozatából Mészáros Ági két képét, illetve a Makláry-flvéreket állítottuk ki. A művésznő színházban dolgozó nevelószülei akaratából került a színpadra tizenötéves korában. Szegeden ért színésznővé, majd 1939-ben Németh Antal szerződtette a Vígszínházhoz. Eleinte kis, majd egyre fontosabb, elsősorban naiva-szerepeket kapott. 1945 után nemcsak színházban, hanem filmszerepekben is jelentős alakításokat nyújtott. Szép karrieijét politikai okokból törték ketté.

Makláry Zoltán Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el. 1920-tól a Magyar-, majd a Renaissance-, végül a Vígszínházhoz szerződtették. 1935-től lett a

19