Nagy Adrienne: Köszöntünk, színház, szép tündérvilág! Jelenetek a magyar hivatásos színjátszás 200 éves történetéből. Kiállítási kalauz (Budapest, 1990)
hogy az író feleségének szánt szerelmi vallomását láthatják elsőkézból, hisz a főszereplőnő a külföldön, Reinhardtnál dolgozó .Molnámé", Darvas Lili. A Delila esemény volt Budapesten, Kolozsvárott, sőt Béke fly László Pódiumán Is, ahol parodizálták az előadást és szereplőit: a tragikusan 1951-ben elhunyt Somlay Artúrt, az Imádott Csapost, Mály Genfit, akinek jellemző szövege — a Csapos közbeszól — szólás lett Pesten; a fanyar, modem színésznőt, Muráti Lilit, vagy az ifjú és .szép" Básti Lajost. A Royal Színház sikere Geyer. Gyertyafénynél, Bársony Rózsival és Ráday Imrével. 1938-ban a Nemzeti előző évben újranyitott Kamaraszínházában T. S. Eliot: A hit gyözedelme címen megy a Gyilkosság a székesegyházban. A világhírű drámaírók közül a másikat, Paul Osbome-t a Vígben mutatják be. A világ közepe Somlay Artúrnak és Kómíves Sándornak újabb sikert jelent. Az Andrássy úti Színházban Muráti Lili későbbi félje, Vaszary János nemcsak vezeti a színházat, testvérével együtt ír, és ő rendez. Pl. az Angyalt vettem feleségül c. darabját. A Magyar Színház Hevesi Sándor, a sokoldalú színházi szakember, a Thália Társaságból Is ismert színészoktató, kritikus, író, rendező jóvoltából ismét Heltalt visz színpadra. Hevesi A néma levente után Az ezerkettedik éjszakát rendezi meg. Vörösmarty Csongor és Tündéje a Nemzeti művészeinek előadásában és Németh Antal dr. rendezésében kerül a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra is. A második világháború kitörésének évében mutatja be a Pesti Színház profiljának megfelelő szerző tollából, azaz William S. Maugham-tól Az asszony és az ördögöt. A főszerepben a férfiak és a mozikedvelők bálványa, Karádi Katalin. A Fővárosi Operett is sikeres. Fényes Szabolcs—Szilágyi László—Békéül István Pusztai szerenádjában fergeteges Kiss Manyi és Latabár Kálmán, a .kis LatyC. Az Ezerholdas rózsakertben a fiatal Tolnay Klári jeleskedett. Sajnos, korlátozott lehetőségeink miatt rengeteg olyan kitűnő művész marad ki az emlékkiállítás képei és tárgyal közül, akikre ugyanúgy emlékeznünk kell, mint bemutatott pályatársaikra... »A könnyű műfaj, ami valljuk be, sohasem könnyű, hiszen nevettetni nehéz csak igazán, főleg akkor, ha az embernek sírni volna kedve..." Talán ezzel a többszörösen összetett mondattal kezdődnek a konferanszié mondandója színháztörténeti darabunk képzeletbeli helyszínén, egy kabaréban, egy orfeumban, egy pódium mellett ülva mondjuk a sarokban levő asztal mellett. Az úr cilindere, elmaradhatatlan sálja, sétapálcája a fogason, kesztyűje az asztalon. A könnyű műfaj legfőbb szereplőit szobrok formájában vonultathatjuk fel — hála Lányi Dezsőnek, azaz Lányi .Pipinek" —, aki táncosnők iránti rajongásának kifejezésére a .Pípikém" nevet alkalmazta nagy általánosságban, függetlenül attól, hogy a hölgy milyen névre hallgatott. A Pipi aztán rajtamaradt. A FÉSZEK és az éjszakai élet szellemes bohémja, aki végül az Egyesült Államokba költözött, a művészvilágot nagy szeretettel mintázta meg. A kiállított asztal, két székkel akár egy kávéházban Is állhatna, a fogason ez esetben újságtartó hírlappal. A két széken pedig az a két, máig elevenen élő alak ülne, akik mindig megújulnak. Kitalálójuk Vadnay László. A szobor az első Hacseket és Sajót ábrázolja, Komlós Vilmost és Herceg Jenát. Nemcsak 16
