Bóna László (szerk.): Entwurf zu einen ungarischen Nationaltheater, Pressburg 1779. (Budapest, 1987)

Staud Géza: Az első szó a Nemzeti Színház ügyében

Nemzeti Színház megalakításának tervét Magyarországra akarta átültetni.

Magyarországon az Entwurfnak azonban semmiféle reális visszhangja nem lett. Ennek egyik oka abban rejlett, hogy még nem alakult ki városlakó magyar polgárság, az új eszméket mindössze néhány kiváló író, Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Baráti Szabó Dávid, Pálóczi Horváth Ádám és még néhányan képviselték; a magyar köznemesség viszont privilégiumainak elvesztése, az adófizetéstől való félelem miatt fordult szembe a felvilágosult császárral, s a nyelvi rendelet ürügyén elutasította József minden intézkedését, jóllehet az nem a magyar nyelv helyett akarta bevezetni a német nyelvet, hanem az évszázadok óta hivatalosan használt „holt nyelv” (lingua mortua), a latin helyett. A főnemességet mindenekelőtt az úrbéri rendelkezés sértette, mert megfosztotta őket a jobbágyság kizsákmányolásától. Mondhatjuk, hogy az a helyzet állt elő, hogy az osztrák-magyar területen maga II. József volt a legfelvilágosultabb ember. Rendeletéit halálos ágyán kénytelen volt visszavonni, három (az úrbéri, a türelmi és a szegény papság ellátására vonatkozó) kivételével. Ami a Nationaltheatert illeti, az nem sokkal József halála után visszakapta régi nevét és a mai napig is Burgtheater néven működik; műsorában, színészi gárdájának és előadásainak minőségében a hagyomány magas színvonalát őrizve.

12