Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
közreműködése mellett a közel jövőben túl lehet segíteni a vidéki színházakat. A vidéken végre is nem kivánhat a közönség oly fényes kiállítású operákat, mint a fővárosban, s a művészetnek bizonyos kárára is lenne, ha a súlyt a külsőségekre fektetnék; s meg vagyok győződve, hogy a vidéki közönség szívesen elnézné a díszletek s jelmezek fogyatékosságát s igénytelenségét, csakhogy operát hall hasson. A M.Kir. Operaház és a Nemzeti Színház is egy-két év múlva s azon túl is évről-évre selejtezhet ki díszleteket és jelmezeket, a melyeket a vidéki színpadok olcsó pénzen megszerezhetnek s operai előadások céljára felhasználhatnak; a beszerzéseket kicsiben kezdve lassan-lassan szaporíthatnák s műsorukat fokozatosan gyarapíthatnák. Intézkedésünk folytán további 3-4 év múlva azon helyzetben lehetünk, hogy több fiatal kezdő művészt színpadra bocsáthatunk. Nagyrészt ezek lennének a vidéki operák főszereplői, s működésük a vidéki igazgatóknak kiadást nem okozna. A vidéki igazgató időről-időre előzetesen bejelentené, hogy mily operát kiván előkészíteni s mily szereplőkre van szüksége; az illetőket az Operaház iskolája kiválasztaná, a szerepekre betanítaná, s készen küldené őket az előadásra. Az Operaház még abban is némi támogatására lehetne a vidéki operának, hogy egyes darabok előadási jogát egyszersmind a vidéki színházak részére is megszerezné a mint ezt a Nemzeti Színház tényleg teszi is a drámai művek megvételénél. A vidéki igazgatók így aránylag olcsóbban jutnának az előadási jog s a zeneanyag birtokába. A M.Kir. Operaház ezek szerint nemcsak saját jövőjét biztosítaná, hanem nagyban hozzájárulna a vidéki színügy előmozdításához, s megalapítaná a magyar operát a vidéki városokban, ami magában is elég ok arra, hogy tervem figyelembe részesüljön. A vidéki városok emelkedésével, az operának megalapításával a színházak állandósítása is bekövetkeznék, a melyek azután már saját erejükből is képesek lesznek a dármát ágy mint az operát fenntartani, s el lenne érve egyszersmind az a cél is, hogy a vidéki városok színházai előképző iskolául szolgálnának a M.Kir. Operaházra nézve s ezzel intézetünk sorsa, jövője biztosítva len ne s megmenekülne minden válság félelmétől. Hogy mikor következhetnék be ez az idő, azt természetesen emberi számítás szerint megközelítőleg is megjelölni lehetetlen, mert sok minden függ az illető városok fejlődésétől s a viszonyok alakulásától. Visszatérve tervem további kifejtésére, felemlítem, hogy a vidéki színházakhoz kiküldött s ott gyakorlatra bocsátott kezdők közül a tehetségesebbek, a haladottabbak később a várszínházi szereplésre lennének kiválasztandók, ahol is végső kiképeztetésüket nyerhetnék; ezek közül a legjelesebbek azután a M.Kir. Operaház rendes tagjaivá lennének, a többiek pedig visszatérnének a vidéki színházakhoz s ezek állandó személyzetébe lépnének. 78
