Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
Ezek volnának a tervnek fő vonásai, a részleteket most még lehetetlen volna megállapítani, minthogy erre nézve majd csak a gyakorlati tapasztalatok és tanulságok, valamint a különféle viszonyok alakulásai lehetnek irányadók és határozók. A terv keresztülvitelével járó kiadásokat és költségeket azonban a M.Kir. Operaház mostani rendes budgetje keretében nem fedezhetné. Midőn tehát az előadottakat Nagyméltóságod kegyes figyelmébe ajánlom, bátorkodom kérni, hogy a cél megvalósíthatására szükséges anyagi eszközöket rendelkezésemre bocsátani méltóztassék. Ha nem tévedek, azt hiszem, hogy néhány éven keresztül engedélyezendő évi 20.000 frt külön subventio mellett a terv nagyrészt megvalósítható lenne, később pedig az Operaház ügyeinek lassanként jobbra fordultával a szükséges kiadások egy része majdan a rendes budget keretében lenne fedezhető, míg végre a cél teljes megvalósításával külön hitel igénybe vételére szükség egyáltalán nem lenne. Azt reméltem, hogy a tervezett intézkedések mellett, ha a sors nem üldözi intézetünket, mintegy 6 év múlva már igen figyelembe vehető eredményeket mutathatunk fel s meglehetős magyar ensemble állhat rendelkezésünkre. Ezt bizonyosan nem állítom, csak mint reményt fejezem ki, mert függ a dolog a szerencsétől is, pl. csak azt említem fel, hogy ha éveken át nem akadnának az országban jó hangúak s minden tekintetben kiváló művészi tehetségek s ha a külföldről sem sikerülnek ilyeneket honosítani, akkor természetesen minden egyeket és törekvés hiába való lenne, igen sok függ továbbá a különféle többi viszonyok alakulásától, a melyekre hatást gyakorolni nem áll módunkban. De ha intézetünk eddigi sorsát tekintjük, nem szabad egykedvűséggel várnunk, mit hoz a jövendő, hanem mindent meg kell kisértenünk s táplálnunk kell a reményt, hogy törekvéseinket siker koronázza. És ha nem merem is biztosan állítani, hogy 6-8 év múlva meg lesz a magyar ensemble, de azt határozottan ki merem mondani, hogy ha ezentúl is az eddigi palliativ intézkedések mellett maradunk és semmi rendkívüli intézkedést nem teszünk, akkor az intézet bizonyára ismét a legválságosabb helyzetbe fog jutni. A kért külön subventio bizonyos részét egy más már-már fenyegető baj elhárítására kívánnám fordítani. A baj bizonyos mértékben már megvan s oly természetű, hogy ha orvoslásához hozzá nem látunk, mindinkább növekszik, s annál nehezebb lesz később rajta segíteni, a gyors segítség pedig lehetetlen, s az előadások a bajt nagyon megsínylenék. Értem az Operaház énekkarának ügyét. Az intézet a megnyitáskor eléggé teljes és jól szervezett énekkarral rendelkezett, amelynek zömét, javát a nemzeti színház régi jól begyakorlott énekesek képezték. Azóta azonban lassan-lassan sokan távoztak, nyudíjba vonultak, vagy elhaltak, de ezek pótlására, a kar fokozatos és tervszerű felfrissítésére mindez ideig vajmi kevés vagy éppen semmi intézkedés sem történt, s manapság a kar már igen megfogyottan áll, a mi az előadásokon feltunőleg érezhető, s 79
