Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)

A százéves Operaház válogatott iratai

fentnevezett 12.000.- kor. fellépti díja havi hat fellépés arányában lévén megállapítva, egy-egy fellépésre az évi fellép­ti díjnak 1/60-ad része esik; egy-egy lemondás, egy-egy túlfel­­lépés esetén az érvényesítendő összeg tehát 200.- korona, azaz KETTŐSZÁZ KORONA. Budapesten, 1908. évi január hó 1-én. Mészáros Imre igazgató Nebenführer gazdasági főnök 143. MÉSZÁROS IMRE ERKEL FERENC ÖRÖKÖSEINEK TÁMOGATÁSÁRÓL 821 szám 1908 . Nagyméltóságú Miniszter, Kegyelmes Uram! Nagyméltóságod a f. évi március hó 2-án 712 ein. szám alatt hozzám intézett leiratában véleményes jelentést tevésre hív fel a néhai Erkel Ferenc még életben lévő gyermekei által Nagyméltó­ságodhoz húszezer korona segélyösszeg folyósítása végett benyúj­tott kérvénye tárgyában, mely méltóságos Mihalovich Ödön úrnak, a M. Kir. Zeneakadémia igazgatójának ugyancsak csatolt véleménye szerint, a M. Kir. Operaház költségvetésének keretében volna meg­valósítható. Mély tisztelettel bátorkodom Nagyméltóságodnak jelenteni, hogy az Operaház rendelkezésére álló pénzalapok lekötöttsége a legha­tározottabban lehetetlenné teszi, hogy a rendkívül természetű ké­rés ez intézet részéről teljesíttessék. E látszólag ridegen kategórikus vélemény-nyilvánítással kap­csolatban azonban lehetetlen elzárkóznom őszinte meggyőződésből eredő kérésem kifejezése elől, mely arra kíván célozni, hogy az Erkel-család említett folyamodását Nagyméltóságod különös kegyé­be legyen szabad ajánlanom. E család feje Erkel Ferenc volt, a magyar zeneirodalom eleddig leghatalmasabb fejedelme, a már igazi, magas fejlettségről tanús­kodó magyar dalmű megteremtője, aki még mindig sajnálatosan sze­gényes zenei kultúránknak immár a külföld előtt is hódolattal el­ismert legnagyobb, legimpozánsabb képviselőjévé vált és félévszá­zadon át az is maradt. Nem hivatásom, hogy érdemeiről irodalmtör­­téneti jelentőséggel bíró-működéséről e helyen mások tollát és tudását megillető részletezéssel kívánjak megemlékezni, csupán arra az egy körülményre bátorkodom utalni, hogy egy Hunyadi Lász­ló, Bánk bán, Bránkovics György, István Király, Névtelen hősök stb, stb. című nagyszabású magyar dalművek alkotója - a viszonyok kényszerű következménye gyanánt vagyontalanul, szegényen hagyta 171

Next

/
Thumbnails
Contents