Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)

A százéves Operaház válogatott iratai

hátra családját.

Rajta kívül hatalmas tehetségű Sándor fia szerzett magának felejthetetlenül nagy nevet úgyis mint zeneszerző, de mindenek fölött mint zenetanító, karmester. Erkel Sándornak a ki zenésze, karnagya, igazgatója volt a M. Kir. Operaháznak, elévülhetetlen érdemei vannak a magyar zene fejlesztésén kívül a külföldi nagyságok megismertetése, megkedveltetése, méltó megbecsültetése és oktató hatásának értékesítése körül. Nagy munka terhétől, kedvezőtlen családi- és önhibáján kívül eső gondokkal terhes magánviszonyok keservétől sújtottan, időnek-előtte befejezte földi pályáját, aránylag fiatalon összeroppant hatalmas szellemi és testi szervezete, meghalt - szegényen, csaknem nyomorúságos viszonyok között.

S ha kutatom, hogy ily kiváló képességű és még életük folyamán látszólag megbecsülésben részesült férfiak, családos emberek hogyan halhattak meg úgy, hogy hátrahagyottaik az anyagi nélkülözések keserveit szenvedik: ennek magyarázatát abban találom, hogy sem egyéni értékük, sem munkájuk - főkép az Erkel Sándoré - nem fizettettek meg úgy, ahogy talán kellett volna.

Ma az Operaháznak egy olyan poziciójú alkalmazottja, mint amilyen például Erkel Sándor karnagy volt 14-16.000 Korona évi fizetéssel bír; a boldogultnak be kellett akkor érnie 2500 - 3000 írttal. Amellett - mint ezt a még életben lévő családtagok kérvényükben említik - szerencsétlen családi viszonyaik is hozzájárultak az anyagi tönk siettetéséhez.

A nagy Erkel nevet viselő három testvér - bár közülük csak az egyik: Erkel Gyula (kiváló zene- és énekpedagógus) működik zenei pályán - derék, tisztes idős magyar állampolgár, kik a család dicsőségéből, fajdalom csak annyi részt nyernek ma, hogy a rájuk szakadt anyagi gondok és terhek nyomásai alatt szenvednek, olykép remélnének hátralévő napjaikban némikép biztosított megélhetésre módot találni, ha részükre - köteles adósságaik kifizetésére - 20.000 korona segélyösszeg folyósíttatnék.

Fájdalmasan kell ismételnem, hogy az Operaház költségvetésének keretében ily összegű segély kiutalványozására képtelen volnék módot ajánlani. Ezen és a már felsorolt okoknál fogva, mély tisztelettel terjesztem vissza a család kérését Nagyméltóságodhoz azzal a könyörgéssel: kegyeskedjék Excellentiád akár az Országos Alap igénybevétele, akár valamely őfelségéhez, a királyhoz intézendő rendkívüli kérelem útján magas befolyását olykép érvényesíteni, hogy a kért 20.000 Korona kegydíj egyszer-smindenkorra engedélyezhető, illetőleg az Erkel család még élő tagjainak megmentésére folyósítható legyen. Természetes, hogy magam a legnagyobb készséggel vállalkoznám az így nyerendő összeg lelkiismeretes felhasználását az Erkelek részéről, Nagyméltóságod utasítására olykép ellenőrizni, hogy a 20.000 Korona tényleg a szükségletek nélkülözhetetlen fedezésére és a család anyagi helyzetének biztos rendezésére szolgálhasson.

172