Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

sabb, mint egyik-másik alakítására vállalkozó színész. Sőt, ő nagyobb mértékben költő, több gondolata van az életről és a művészetről, mint nemegyszer a színésznek.

Itt nem elég csupán a kontúrok modern felvázolása. Itt élettapasztalat kell, a saját „szleng-szint" gyökeres megváltoztatása, napok kellenek, amelyeket átgondolással és kiértékeléssel töltünk. A Filmet forgatunk című darab előadásán leakaszthatunk csaknem bármely ruhát a fogasról, és kiléphetünk benne a színpadra. Fő, hogy meglegyen a mai átélés igazsága. Itt pedig már Trigorin szakálla is meggyötörheti az embert — milyennek kell lennie? De hajt az idő, és minden — a szakáiItól a monológok elmondásáig — megmarad a körülbelüliség szintjén.

Nemcsak Blokká, de még Trigorinná sem válhat az ember egy próbaidőszak alatt. Más kulturális fok szükséges. Annak az arbati fiúnak, aki remekül érti és énekli Okudzsava dalait, meg kell tanulni Trepljovot és Hamletet játszani. Aztán, Hamlet után visszatérhet Okudzsava dalaihoz. A daloknak ez nem fog megártani.

Azért bámulatos titok rejlik ebben a gyakran ismételt szóban: „ hagy o mányo k"«.

Egyrészt örökké romboljuk őket, hogy eljussunk valami újhoz. Másrészt nélkülük elveszítjük a talajt a lábunk alól.

Úgy tűnik, ahhoz, hogy megrendezzünk egy klasszikus darabot, először le kell tisztogatni róla mindazt, ami előtted rárakódott. Emlékszem Nyemirovics-Dancsenko szavaira aMHAT-ban klasszikus darabok előadása előtt. Önmagunkból kell kiindulni, saját élettapasztalatunkból, szabadon, előítéletmentesen gondolkodni, elfelejteni, hogy ezt a darabot valaha már előadták. Abból kell kiindulni, ahogy mi magunk érzékeljük a darabot, mert csak akkor tárulnak fel benne a legegyszerűbb dolgok, amelyek elkerülték a korábbi rendezők figyelmét. Éppen a legegyszerűbbekről van szó, mivel ezekre a legegyszerűbb dolgokra a művészetben sok épül. A hagyományok gyakran elvakítanak, és akkor az ember nem látja a legegyszerűbb kapcsolatokat, a legkézenfekvőbb elsődleges okokat. S akkor elnyom az idegen, már elsajátított tapasztalat.

Akkor az ember nem tapint rá az élő folyamatra, az élő kezdetek kezdetére. És végül is eredeti helyett másolat jön létre.

97