Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

tudja meg, hogy mit művelt! Ma megöltem egy sirályt, s valamikor ugyanígy megölöm magam is. Nincs rettenetesebb, mint az árulás. Az árulásért az ember bosszút akar állni, legalább azzal, hogy megmutatja a sebeit! Nem, én nem volnék melankolikus állapotban. Én nem markolnék a kezemben egy elégikus sirályt! És egyáltalában nem bírnék beszélni — úgy dobogna a szívem. És nagyritkán sebek szakadnának fel a szívemből „A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot." Meg akarom sebezni, ügy akarom itthagyni, hogy marcangolja kínjaim látványa.

Mindent kimondva elrohannék az erdőbe, kóborolnék, az égbe lövöldöznék, a földre esnék és zokognék.

Magamra lőnék félelmetes idegi megrendelülés pillanataiban. Milyen nehéz áttérni a hagyományos irodalmi érzékelésről a természetesre, az egyénien sajátra. És mekkora temperamentum Kell ennek a jelenetnek az eljátszásához.

És mekkora BELSŐ POÉZIS kell hozzá!

Megtanultuk, hogyan kell játszani mai színdarabokat, de ahhoz, hogy eljátsszuk a Sirályt, legalábbis el kell tudni mondani ezt a mondatot: „Mintha szög állna az agyamba, legyen átkozott a hiúságommal együtt, amely úgy szívja - szívja a véremet, akár egy kígyó..."

Ezt a mondatot nem is olyan nehéz a modernül szakadozott, ideges stílusban kimondani, de pokolian nehéz kereken, domborúan, „versszerűen". Ehhez nem elég, ha az ember megszűnik egyszerűen egy arbati fiú lenni, aki jól érti Okudzsava dalait, hanem még Blokká is kell válni.

De hogyan váljál Blokká, ha nem születtél annak? Gyakran túlságosan impulzívan élünk. A modern művészet magával sodort, és mi már ficánkolunk benne, és közben a napok haladnak, és csak kevesen veszik észre, hogy valami egész másnak, ismeretlennek az ideje jött el. Folyton azon töröm a fejemet, hogyan váljon az ember Blokká.

Talán szakadatlanul azon gondolkodva, mennyire szükséges azzá válni?

És mit jelent Trigorint játszani? Azok a színészek, akik nálunk ezt a szerepet játsszák, okosak annyira és rendelkeznek is annyi felfogóképességgel, hogy már az első próbán megértsék a szerep értelmi megoldását. És Trigorin mégsem sikerül. Mivel Trigorin, akit mi távolról sem idealizálunk, gondolati szintjét tekintve maga96